Sérülékenység-veszélyeztetettség séma


E séma alapgondolata, hogy a világ veszélyes. Kifejlesztője és alkalmazója egy horrorfilmben él, ahol úton-útfélen baktérium-szörnyecskék, hirtelen szívhalál, sztrók, villámcsapás és mindenféle borzalmak leselkednek rá.

Angol elnevezés: vulnerability to harm (vh).

Kialakulásának egyik útja a trauma. Gyermekként végignézted egy hozzátartozód betegségét és halálát, netán váratlan baleset történt. Az orrod előtt. Másik lehetőség, hogy semmi ilyesmit nem éltél át, de a szüleid úgy viselkedtek, mintha csak idő kérdése volna. Anyukád sírva rohant feléd, ha öt percet késtél? Telepakolta a táskádat fertőtlenítővel? (Amikor az egyetemi kollégiumba készültél?) Esetleg mást sem hallgattál, mint hogy: “Te jó ég, leépítések a cégnél! Mehetünk a híd alá!” Vagy: “Istenem, olyan furán kattog a szívem!” Netán: “Atyaúristen, megvágtam a kezem, amputálni fogják!” És így tovább: Úristen, Úristen. Ilyen körülmények között csaknem lehetetlen, hogy kialakuljon némi biztonságérzeted.

Ha elfogadod a sérülékenység-veszélyeztetettség sémát, akkor az életed merő rettegés.

Ha elkerülöd, nem mész olyan helyekre, melyeket veszélyesnek ítélsz. (Szélsőséges eset: agorafóbia.) Netán különféle rítusokat fejlesztesz ki, hogy védve légy. Ez akár kényszerbetegség formáját is öltheti. (“Nem érhet baj, ha huszonötször kezet mosok.”)

De mi történik, ha túlkompenzálsz? Itt leírtam hosszabban is, és ha követted az ajánlott olvasási sorrendet, emlékezhetsz: ők azok az emberek, akik készakarva fricskát mutatnak a veszélynek.

Ajánlott folytatás: Kudarcra ítéltség séma