A stressz szó eredeti jelentése: bántani, megsérteni, szorítani. Az orvostudomány a huszadik században kezdte használni a szót, azonban kétféle értelemben: egyszerre jelentette a szervezetre ható külső körülményeket (pl.: ütés, magas hőmérséklet), illetve az e hatásokra bekövetkező testi változásokat. Selye János volt, aki szétválasztotta az okot és az okozatot. Stressznek azt a választ tekintette, amit a szervezet valamilyen megterhelésre ad. Ő a külső körülményt stresszornak hívta.
Hónap: 2019. szeptember
„Annyira nem ismerem magam, hogy az már ijesztő!” – mondta egyszer egy 20 éves lány valamelyik autogén tréning foglalkozáson. S igaza van, ez bizony félelmetes lehet. Akinek ugyanis nem megfelelő az önismerete, az folyamatosan meglepetésekbe ütközik. Mintha bármiféle tudatosság nélkül nyomogatnád a telefonodat. Ó, most fényes lett? Sötét? Néma? Csak hát az életben ezek a kérdések olyasmik, hogy miért alkoholista a harmadik férjem is.
A könyörtelen mércék, hiperkritikusság séma alapvető gondolata, hogy a tökéletes nem elég! Többet! Jobban! Még többet! Még jobban! Sőt, ha lehet, még annál is többet és jobban. Fontos, hogy ezek az utasítások belülről jönnek. Az illető azért tesz úgy, ahogy, mert helyesnek érzi, nem azért, mert meg akar felelni a férjének vagy a főnökének.