Ugye jól ismered a hirtelen rád törő félelem érzését? Amikor megijedsz. Ha például valaki kést fog rád az utcán. Ekkor tested „harcolj vagy menekülj” üzemmódba kapcsol: felkészülsz arra, hogy üss, rúgj vagy szaladj. Természetes reakció, amely remélhetőleg lecsillapodik a helyzet elmúltával.
De mi történik akkor, ha ott is veszélyt látsz, ahol valójában nincs? (Legalábbis nagyon kicsi a valószínűsége.) Elfoghat például szorongás a sarokban csücsülő pók láttán, esetleg párizsi nyaralásod alkalmával nem mersz felmenni az Eiffel toronyba. Ezt hívjuk fóbiának: félelmeid ilyenkor egy jól körülírható tárgy vagy helyzet kapcsán bukkannak elő. S hogy milyen következményekkel kell számolnod? Attól függ. Egy városban a kígyófóbia alig-alig okoz problémát.
Két olyan fóbia létezik, amely viszonylag gyakori, és biztosan, nagy mértékben rontja az érintettek életminőségét. Az egyik az agorafóbia. Ők azok, akik kerülik a zsúfolt utcákat, a bevásárló központokat, a tömegközlekedést, sőt, súlyos esetben az s előfordulhat, hogy képtelenek elhagyni az otthonukat. A másik a szociális fóbia: az ettől szenvedő emberek elsősorban a nyilvánosságtól félnek: előadást tartani, mások előtt enni… stb. De olyannal is találkoztam, aki egyetemi tanulmányai során legfeljebb akkor szólt társaihoz, ha kérdezték. Szerencsére, a leggyakrabban nem ennyire szélsőséges a helyzet. Általában olyanok keresnek fel, akik nem felelnek meg a diagnosztikai kritériumoknak, de félénkségük miatt elszigetelődnek. Esetükben sokszor találunk sémákat a háttérben.
És mi a helyzet, ha nem tudod pontosan megfogalmazni, hogy mitől félsz, a napjaid mégis állandó szorongásban telnek? Ha állandóan aggodalmaskodsz, és nem tudsz szabadulni a negatív gondolataidtól? Ha már fizikai tüneteket produkálsz? Fáj a gyomrod, a fejed, a hátad? Lehet, hogy aludni sem tudsz. Ebben az esetben kérj segítséget, mert ráléptél a generalizált szorongás felé vezető útra. Érdemes lenne lehajtani, ahogyan ő tette.
A hosszú ideig tartó és/vagy nagyon erős szorongásérzés pánikrohamok formájában is kicsúcsosodhat. Ilyenkor heves szívdobogást, a végtagok bizsergését, légszomjat, verejtékezést, hideg-meleg hullámokat, reszketést, mellkasi fájdalmat, fulladást, szédülést tapasztalhatsz. Helyes, ha első lépésként orvoshoz fordulsz, mert ki kell zárni a szervi problémákat. Ha nem is írja elő, ajánlom az inzulinrezisztencia vizsgálatot (a szénhidrátháztartás zavarát mutatja ki), illetve, ha nő vagy, ellenőriztesd a nemi hormonjaidat (FSH, LH, estradiol, prolaktin a ciklus harmadik napján, progeszteron és prolaktin a huszonegyedik nap körül) is. Amennyiben ez a vonal rendben, számolj a lehetőséggel, hogy bizony pánikrohamod volt. Ha megismétlődik, lépned kell! Kereshetsz pszichiátert, ha súlyosabb a helyzet és/vagy gyógyszerekben (is) gondolkozol, vagy kognitív módszerrel dolgozó pszichológust. Az autogén tréning szintén kiváló hatással szokott lenni.