Negativizmus séma
Az ötödik, aggályosság és gátlás nevű sématartományban járunk. (Ha nem tudod, hogy miről van szó, javaslom, hogy kezdd itt az olvasást, és kövesd az ajánlott sorrendet. Ha pedig csak fel szeretnéd frissíteni a tudásodat a sémák csoportosítását illetően, akkor az első link mögött megteheted.) A negativizmus-pesszimizmus séma egy olyan meggyőződés, hogy a dolgok rosszak, vagy ha mégsem, akkor hamarosan azzá válnak. Kiterjedtebb, több területet felölel, mint a bizalmatlanság-abúzus séma.
Angol név: Negativity–Pessimism (np).
Az np séma egy olyan szörny, ami lényegében az összes kognitív torzítást felvonultatja a célja érdekében. Ez a cél pedig az, hogy negatívan lásd a világot. Kiemelném az észlelési szűrőket, amelyek arra késztetnek, hogy inkább a rosszat engedd az agyadba. A jó valahogy kívül marad. Aztán gyakori a nem reprezentatív, tehát egyedi eset felnagyítása. (A nagybátyám balesetet szenvedett, tehát az autók rendkívül veszélyesek!) Az általánosítást, címkézést is gyakran látom az érintett klienseknél.
Kialakulásához vélhetőleg hozzájárul az az idegrendszeri sajátosság, hogy mennyire veszed észre a körülötted rejlő ingereket. Egyszerűen szólva, ha nem tűnik fel, hogy a feleséged karácsonyi égősort szerelt az ablakra, akkor az sem fog feltűnni, ha elromlik. (Ha érintett vagy az np sémában, feltehetőleg el sem tudod képzelni, hogyan lehetséges nem észrevenni egy világító, színes, villogó lámpasort, de vannak olyan emberek, akik tényleg nem látják.) Hogy ez öröklött jellegzetesség, vagy a korai évek nevelése alakítja ki, az kérdés, egyszer talán tisztázza a tudomány. Minden esetre, ha egy érzékenyebb gyereket a sémával rendelkező szülők nevelnek, a továbbadás csaknem garantált. Ez a gyakoribb út. A ritkább, ha egy gyereket nagy tragédia, tragédiák sora ér. Vannak olyan életutak, amelyek során gyakorlatilag csoda lenne pozitív gondolkodást kifejleszteni.
Ha elfogadod a sémát, teljes mértékben átéled a világ borzalmait. Meglátsz minden negatívumot, emberi gyarlóság nem maradhat előtted rejtve. Szorongsz, feszült és frusztrált vagy.
Vagy választhatsz az elkerülő stratégiák közül, mint például az alkohol vagy a munkamánia.
Túlkompenzáló személyt valószínűleg te is ismersz: ők azok az erőltetetten pozitív emberek, akik simán megkérdezik az apukád halála után két nappal, hogy mit is tanultál a dologból. Mert valami pozitívnak lennie kell még ebben is.
Ha pszichológushoz fordulsz, valami olyasmi lesz a cél, hogy tudd figyelmen kívül hagyni a szörnyet, de használd is, ha előnyödre válik. Szelídített formában ugyanis tud jól jönni, sőt, bizonyos szakmákban szükséges is. Csak képzelj el egy jogászt, aki képtelen előre felmérni, hogy mi rossz történhet az életben. Hogyan is írna megfelelő szerződéseket? Egy tárgyaláson is folyton csak meglepetések érnék. De ha épp jogszabály készítéssel foglalkozik, ott is remekül jön, hogy a hibákra fókuszál, emlékszik is rájuk, és előre lát különféle lehetséges kimeneteleket.
Ajánlott folytatás: Könyörtelen mércék, hiperkritikusság séma
