Az ötödik, aggályosság és gátlás nevű sématartományban járunk. (Ha nem tudod, hogy miről van szó, javaslom, hogy kezdd itt az olvasást!) A teljes nevén negativizmus-pesszimizmus séma egy olyan meggyőződés, hogy a dolgok rosszak, vagy ha mégsem, akkor hamarosan azzá válnak. Igazi Murphy. 

Angol név: Negativity–Pessimism (np).

Az np séma egy olyan szörny, ami lényegében az összes kognitív torzítást felvonultatja a célja érdekében. Ez a cél pedig az, hogy negatívan lásd a világot. Kiemelném az észlelési szűrőket, amelyek arra késztetnek, hogy inkább a rosszat engedd az agyadba. A jó valahogy kívül marad. Aztán gyakori az egyedi eset felnagyítása. (A bátyám ütközött, az autók veszélyesek!) Az általánosítást, címkézést is gyakran látom az érintett klienseknél.

Kialakulásához vélhetőleg hozzájárul az az idegrendszeri sajátosság, hogy mennyire veszed észre a körülötted rejlő ingereket. Egyszerűen szólva, ha nem tűnik fel, hogy a feleséged karácsonyi égősort szerelt az ablakra, akkor az sem fog feltűnni, ha elromlik. (Ha érintett vagy az np sémában, feltehetőleg el sem tudod képzelni, hogyan lehetséges nem észrevenni egy világító, színes, villogó lámpasort, de vannak olyan emberek, akik tényleg nem látják.) Hogy ez öröklött jellegzetesség, vagy a korai évek nevelése alakítja ki, az kérdés, egyszer talán tisztázza a tudomány. Minden esetre, ha egy érzékenyebb gyereket a sémával többé-kevésbé rendelkező szülők nevelnek, a továbbadás csaknem (!) garantált. Ez a gyakoribb út. A ritkább, ha egy gyereket nagy tragédia, tragédiák sora ér. Vannak olyan életutak, amelyek során gyakorlatilag csoda lenne pozitív gondolkodást kifejleszteni.

Ha elfogadod a sémát, akkor átéled a világ borzalmait. Meglátsz minden negatívumot, szinte világítanak, legyen szó tankönyvről vagy emberi gyarlóságról. (Töltsd ki ezt a tesztet, megmutatja.) 

Vagy választhatsz az elkerülő stratégiák közül. Ekkor a legfontosabb, hogy ne kelljen szembesülnöd a sémával, tehát a világban rejlő rosszal, illetve saját negatív gondolataiddal és érzelmeiddel. Enyhébb esetben racionalizálsz, tereled a szót, viccelődsz. De függőségekről is lehet szó.

Túlkompenzáló személyt valószínűleg ismersz: ők azok az erőltetetten pozitív emberek, akik simán megkérdezik az apukád halála után két nappal, hogy mit is tanultál a dologból. Mert valami pozitívnak lennie kell még ebben is.

Ha pszichológushoz fordulsz, valami olyasmi lesz a cél, hogy tudd figyelmen kívül hagyni a szörnyet, de használd is, ha kell. Szelídített formában ugyanis tud jól jönni, sőt, bizonyos szakmákban kell is. Csak képzelj el egy jogászt, aki képtelen előre felmérni, hogy mi rossz történhet az életben. Hogyan is írna megfelelő szerződéseket? A tárgyalásain is folyton meglepődne. De ha épp jogszabályokat készít, ott is remekül jön, hogy a hibákra fókuszál, emlékszik rájuk, és előre lát különféle kimeneteleket.

Ajánlott folytatás: Könyörtelen mércék, hiperkritikusság séma