Optimizmus és iskola
Mint az élet legtöbb területén, a pozitív hozzáállás (lényegében a kognitív torzításoktól mentes gondolkodás) a tanulás világában is hasznos. Nézzünk egy példát!
– Ez az iskola használhatatlan. Tücsök prof. ma hülyeséget beszélt, és amúgy sem tanulunk semmi hasznosat.
– Nem tudom, én minden órán hallok valami jót, amikor nem vagyok túl fáradt gondolkozni. Csak egy kicsit igyekezni kell, meglátod!
– Szerinted nem próbáltam? Hiába! Különben sem hallom, amit a tanárok mondanak, mert a hangosítás pocsék, az összes motyog, a könyvek meg tele vannak hibákkal. Te nem vetted észre?
– Nem tökéletes a hely, persze, de én élvezem. Szeretném kipróbálni, amit a múltkor mondott Tücsök.
– Mégis, miről beszélsz? Csak valami hülye képletről hadovált.
Vállvonás után:
– Szerintem érdekes volt.
Főszereplőnk, gondolatban: Ostoba köcsög! Azt sem látja, ami az orra előtt van!
Azon túl, hogy példabeli diákunk kiemelte és felerősítette a negatívumokat, valami sokkal szörnyűbbet is tett. Bár a megoldás egy része nyilvánvaló lett volna (előrébb ülni), Jakab inkább hátul maradt, és folytatta a panaszkodást. Tehát: ő maga gondoskodott betevő negatív falatjairól. Ez önsorsrontás néven fut a pszichológiai szakirodalomban.
Ha Jakab később visszatekint, talán nevet egyet a dolgon: „Hát jól pórul jártam, mi? Másodjára azért átmentem.” De ha a viselkedésének komolyabb következményei lettek, akkor a barátainak valami ilyesmit fog előadni: „Tücsök ötödszörre sem engedett át a vizsgán, ezért kirúgtak a fősuliról. Hallatlan fickó. Nem érted a motyogását, és megvág, mert nem elég neki, ha a könyvet tudod.”
De ez már messzebbre vezet, mint amiről eredetileg írni akartam, ami pedig két jellegzetes gondolkodási félresiklás, vagyis kognitív torzítás megnyilvánulása:
- A negatívumok kiemelése: „Vontatottan beszél.” „Ez a fickó itt mellettem büdös.” „Az ott túrja az orrát.” „Amott meg az a nő hogyan öltözködik már?”
- Címkék használata: „Ostoba köcsög!” „Ez az iskola használhatatlan.”
Rád jellemző valamelyik?
