Bálint Xénia

A depriváció megfosztottságot jelent. S aki ezzel a sémával rendelkezik, az valóban hiányt él meg. Úgy gondolja, hogy eddig sem kapott, és soha nem is fog…

– fizikai törődést (ölelgetés, simogatás)

– meghallgatást, megértést

– segítséget (védelem, jó tanács)

… kapni. Egyetlen árva lélektől sem.

Angol elnevezés: emotional deprivation (ed).

A háttérben elsősorban a szülői meg nem értés áll. Nehezen tetten érhető séma, különösen, ha semmi tragédia nincs az élettörténetedben. Nem volt veled rideg az anyukád, nem vert meg vagy hülyézett le, még csak nem is kritizált. Vele aludhattál, ölelgetett, vigasztalt. A kedvenceidet főzte. Elment a zeneiskolai fellépéseidre. Csak valahogy a jelzéseidet nem értette: játszani akart veled, amikor te aludtál volna, enni adott, amikor ölelésre vágytál, nem vette, ha egyedül lettél volna… stb.

Az érzelmi depriváció séma szenzitív periódusa nagyjából az első két év, ami tovább nehezíti a nyakon csípését. Hiszen erre az időszakra a legtöbben alig emlékszünk. Valószínűleg te sem tudod felidézni, hogy amikor megijedtél vagy szomorú voltál, az anyukád veled rettegett vagy sírt, ezzel megnyugtatás helyett fokozta a negatív állapotodat, ördögi körbe rántva mindkettőtöket. De a meg nem értés pillanatai sem feltétlenül vannak meg, és ennek csak egyik oka, hogy nagyon korai élményekről beszélünk. A másik, hogy ilyen emlékből nem feltétlenül van sok. Mert ha egy gyerek feladja a próbálkozást, onnantól kezdve nem tapasztal értetlen reakciókat. Nem lesz hát mit elraktározni.

Vagy nézzük azt a helyzetet, hogy apukád hosszú mosolyszünettel büntetett, ha nem etted meg az általa készített finomságokat. És persze látványosan örült, ha igen. Az ilyesmi simán elindíthatja az érzelmi depriváció sémát. Hiszen ha az apád nem látta, és rendszeresen nem látta, hogy utálod a tökfőzeléket meg a spagettijét, és különben is, már eleget ettél, akkor nyilván nem értett meg. A gyerekek különféle módon reagálhatnak egy ilyen helyzetre. Akár az evés teljes megtagadása is lehet a következmény, de tegyük fel, hogy te szót fogadtál, kanalaztál szépen, apukád pedig boldog és elégedett volt. Aztán két évtized múlva pszichológushoz fordulsz a túlsúlyod miatt, aki megkérdezi, hogy milyen volt a gyermekkorod. Te pedig azt feleled, hogy boldog. És az a helyzet, hogy adott esetben így is történt. Hiszen minden csodálatos volt, egészen addig, amíg… a feltételes szeretet és elfogadás megnyilvánulásait azért nehéz tetten érni, mert ha megfelelően viselkedtél, akkor harmonikus volt a kapcsolatod a szüleiddel. Tudatosan emlékezni erre fogsz, ráadásul őket is hiába kérdezed. Azt fogják mondani, hogy de hát ők elvittek orvoshoz, és minden kilo mínuszért lego járt.

Amennyiben elfogadod a sémát, szeretetlennek és magányosnak érzed magad, legyél egyedülálló vagy élj kapcsolatban. Mivel nem közlöd az igényeidet, a többi ember pedig képtelen a gondolataidban olvasni, nem is meglepő. De hát miért is közölnéd? Úgysem értenének. Úgysem segítenének.

Ha elkerülöd, akkor azon igyekszel, hogy elkerüld a sémával való találkozásnak még a lehetőségét is. A szokásos stratégiák állnak a rendelkezésedre: különféle pótcselekvésekbe vagy függőségekbe menekülés, senkit nem engedsz közel magadhoz. Ez akár odáig is fajulhat, hogy kifejezetten ellenségesen viselkedsz azokkal, akik barátkozni szeretnének veled. Tüskéket növesztesz.

Amennyiben túlkompenzálsz, akkor érzelmileg követelődzően viselkedsz. Fegyvertárad részét képezi a sírás, a hiszti, a sértődött elvonulás, szélsőséges esetben az öngyilkossággal való fenyegetődzés. Kevésbé súlyos esetben egyszerűen mindenkitől azt várod, hogy meghallgasson és megértsen. Igen, a postástól is. És nagyon rosszul viseled, ha nem teszi. (Márpedig nem teszi.) Sőt, az érintettek a pszichológustól is többet várhatnak, mint amire kettejük szerződése szól. Zokon vehetik például, ha a pszichológus az óra végén pontosan lezárja a foglalkozást. (Hiába tudják, és a fejükkel értik, hogy a pszichológusnak is van napirendje, jön a következő kliens, mennie kell a gyerekéért… stb.)

Az Ed séma vastag és átláthatatlan falat emel közéd és a többi ember közé. Megakadályoz a valóban közeli kapcsolatok kialakításában. Éppen ezért, ha magadra ismertél, fordulj pszichológushoz! Ebből a sémából olvasmányélmények alapján nehéz kikeveredni, mert képességbeli hiányokkal járhat: érzelmek felismerése, érzelmi kontroll, más emberek viselkedésének megértése. Ezek szakmai támogatással, egy élő emberi segítő kapcsolatban fejleszthetők, egyedül kevésbé.

Ajánlott folytatás: Csökkentértékűség-szégyen séma