Csökkentérték-szégyen séma
Az a hit, hogy valamilyen alapvető baj van veled, ezért nem is vagy érdemes semmi jóra az életben. Nem jár neked sem szeretetet, sem jól fizető munka. Népszerű kifejezéssel élve: nincs önbizalmad. Nem olyan értelemben, hogy azt gondolnád: te sosem fogsz megtanulni síelni. Inkább az emberi tulajdonságaiddal van kifogásod. („Ronda, buta, ciki, gáz vagy.”)
Angol elnevezés: defectiveness-shame (ds).
Aki elfogadja a sémát, az olyan világban él, ahol neki valamiféle defektje van. Ez a default, az alapértelmezett világképe. Éppen ezért akkor is magában keresi a hibát, ha nyilvánvaló, hogy nem benne van. Ráadásul makacsul ragaszkodik a csökkentértékűségéhez. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a pozitív visszajelzéseket leértékeli. („Á, csak szerencsém volt.”)
A séma elkerülése olyan viselkedésbeli és gondolati stratégiákat jelent, amelyek biztosítják, hogy az illető ne szembesülhessen saját csökkentértékűségével és az ezzel járó szégyenérzettel. Kerül minden helyzetet, ahol kiderülhet az „igazság”. Halogat. Kerüli a kudarcot: egy teljesítmény-szituációban (pl. vizsga, munkahelyi megmérettetés) a bukás elkerülése mozgatja őt, nem a siker. Mércéjét túl alacsonyra, esetleg túl magasra helyezi. A földhöz közel rakott lécet könnyű megugrani, hiszen nincs benne a bukás kockázata. A túl magas szint biztos kudarc, na, de nem az igazi fajtából! Hiszen olyasmit vállalt, amiről az első másodpercben nyilvánvaló, hogy ez azért nem várható tőle…
Aki túlkompenzálja a ‘ds’ sémát, az saját (vélt vagy valós) erényeit felnagyítja, mások pozitívumait ellenben nem látja meg, vagy ha mégis, akkor leértékeli. Hibákat bezzeg talál bőven. Úgy is mondhatjuk, hogy más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem.
Ajánlott: UFÓ vagyok? Társas izoláció séma
