Ismétlésül, a Jeffrey E. Young által leírt sémák olyan önsorsrontó gondolkodásbeli és érzelmi mintázatok, amelyek újra és újra ugyanazokba a csapdákba hajtanak. A kudarcra ítéltség például halogatásba.
A séma lényege az a gondolkodásodat és érzelmi életedet uraló hit, hogy elbuktál (elsősorban az iskola, a karrier, a pénz vonatkozásában), és ez így is marad. Örökre. Saját megítélésed szerint buta és tehetségtelen vagy. Nem is csoda, hogy lemaradtál a kortársaidhoz képest.
Angol elnevezés: failure to achieve (fa).
A háttérben több ok is állhat. Lehet például valamilyen képességzavar. Ezek a gyerekek gyakran már az óvodában kilógnak a társaik közül, persze feltűnik nekik is. Egy kis általánosítás, ami ötévesen nem kirívó, különösen, ha a szülők gondolkodását is uralja, és már kész is a következtetés: „Én még nem értem, mennyi ötből kettő, de a többiek igen. Hülye vagyok.” Éppen ezért, ha kiderül, hogy gyermeked disz vagy figyelemzavar-veszélyeztetett, azonnal fejlesztésre kell vinned! Emellett olyan területe(ke)t kell találnod a számára, ahol sikeres lehet. Ha pedig elkezdi önmagát negatív kategóriákba sorolni, a legjobb, ha pszichológust is keresel neki vagy saját magadnak. Fiadnak/lányodnak meg kell tanulnia, hogy bár bizonyos területeken valóban gyengébben teljesít, mint mások, de ez csupán annyit jelent, hogy ő lassabban olvas, és nem azt, hogy butább, ügyetlenebb, értéktelenebb.
Más esetben semmi gond az illető képességeivel (úgy általában), valamiért mégis a fejébe veszi. Például, mert a szülei rendszeresen minősítő, címkéző negatív kritikával illették. Mondjuk így: ” Látod, a Pistike már rég fel tud mászni ezen a mászókán, te meg itt szerencsétlenkedsz. Miért kell neked ilyen ügyetlennek lenni?” (Kevésbé rombolóan így hangozhatna: „Úgy tűnik, valóban nem a mászókázás az erősséged. Nem baj. Viszont szépen olvasol.”) De az is lehet, hogy valamilyen oknál fogva rossz irányba terelgettek. Pl. erőltették, hogy zongorázz, holott botfüled van. Csoda, hogy olyan benyomásod alakult ki, amilyen? Hogy mindenki jobb nálad? Talán, ha engedik a robotika szakkört, másként alakul.
A séma elfogadói számára természetes, hogy ők kevésbé okosak és ügyesek, mint mások. Ez az alapértelmezett világképük. Sajnos alig akad olyasmi, ami cáfolhatná őket. Ezek az emberek ugyanis a legtöbbször valóban sikertelenek. A kudarc örökös réme önbeteljesítő jóslattá válik: a feltételezés, hogy úgyis elbuknak, megakadályozza őket, hogy jól teljesítsenek. Lebénulnak a vizsgán, az állásinterjún, a megbeszéléseken. Csoda, hogy nem őket léptetik elő?
Az elkerülők mindent megtesznek, hogy ne kelljen szembesülniük a kudarcra ítéltség sémájuk negatív gondolataival és érzéseivel. Kibuknak az egyetemről, mert el sem mennek egy-egy nehezebb vizsgára, megfeledkeznek a lebeszélt állásinterjúról. Halogatják a feladataikat. (Így, ugye, nem kell szembesülniük az „úgysem fog menni” mantrájával és a hozzá kapcsolódó szorongással sem.)
A túlkompenzálók bezzeg elébe mennek a kihívásoknak. Nagyon is. A lelkük mélyén ugyan meg vannak győződve arról, hogy ők alkalmatlanok – de, talán, ha gőzerővel hajtanak, akkor másként lesz. Este tízkor is az irodádban ülsz? Átvállalod a munkatársaid feladatait? Elképzelhető, hogy a kudarcra ítéltség séma űz. Ez azonban akkor is csapda, ha a munkáltatódnak tetszik, és jutalmaz is érte. A veszélyek pedig: kiégés, az emberi kapcsolataid lemorzsolódása.
A pszichológiai tanácsadás célja, hogy a lehető legsikeresebb legyél, és annak is gondold magad. A folyamatnak része lehet az erősségeid és gyengeségeid tudatosítása, a képességfejlesztés, a tanulásod fejlesztése, számodra megfelelő karrier út megtervezése, az általánosításaid és címkézéseid kiküszöbölése, a szüleid, tanáraid belsővé vált, kritikus hangjának lenémítása.
Ajánlott folytatás: Behódolás séma