Skizofrénia: egy, két, há’…
„Skizofréniával sosem vagy egyedül.”
„Olyan skizofrén érzésem van: mintha két elmém volna.”
„Valaha skizofrén voltam, de már jól vagyunk.”
Ezek a neten vadászott idézetek egy nagyon elterjedt tévhit megnyilvánulásai, miszerint a skizofrénia egyenlő a többszörös személyiséggel. Valójában, amire ők gondolnak, az a disszociatív identitászavar.
Csaknem biztos, hogy a mítosz terminológiai zavarból ered. A skizofrénia szót, amely valóban hasadt elmét jelent, Eugen Bleuler svájci orvos alkotta meg 1911-ben. Ő arra gondolt, hogy a betegségtől szenvedők egyfajta hasadást élnek meg a belső világukban. Például, örömteli gondolataikhoz intenzív negatív érzések társulnak.
Ady Endre verse remek illusztráció:
„Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.”
A skizofréniasúlyos betegség. A DSM-5 (a lelki betegségek leírására szolgáló kézikönyv) szerint téveszmékkel, hallucinációkkal, kusza gondolkodással és beszéddel, a pozitív érzelmek átélésének képtelenségével, szegényes mimikával, általános motivációhiánnyal, szociális érdektelenséggel jár.
A kórkép általában a késő tízes, kora húszas években jelentkezik, és a népesség egy százalékát érinti. Kialakulásában genetikai és környezeti tényezőknek is szerepet tulajdonítanak. A munkanélküliség, a hajléktalanság, a szerhasználat, az öngyilkosság, a súlyos depresszió megnövekedett kockázatával jár.
Összehasonlításként: a disszociatív identitászavar gyakorisága tisztázatlan, Európában nagyon ritkán diagnosztizálják, az Amerikai Egyesült Államokban viszont 2,5%-ra teszik.(A miért még kérdéses…) A legtöbb esetben kimutatható mögötte valamilyen komoly kisgyermekkori trauma.
Összefoglalva:
„Disszociatív identitászavarral sosem vagy egyedül.”
Forrás: Ötven pszichológiai tévhit
