Címke: kognitív torzítások
A stressz és az ő kezelése
A stressz szó eredeti jelentése: bántani, megsérteni, szorítani. Az orvostudomány a huszadik században kezdte használni a szót, azonban kétféle értelemben: egyszerre jelentette a szervezetre ható külső körülményeket (pl.: ütés, magas hőmérséklet), illetve az e hatásokra bekövetkező testi változásokat. Selye János volt, aki szétválasztotta az okot és az okozatot; stressznek azt a választ tekintette, amit az emberi szervezet valamilyen megterhelésre ad. Ő a külső körülményt stresszornak hívta.
Könyörtelen mércék, hiperkritikusság séma
Az ötödik, aggályosság és gátlás nevű sématartományban járunk. (Ha nem tudod, hogy miről van szó, javaslom, hogy kezdd itt az olvasást, és kövesd az ajánlott sorrendet. Ha pedig csak fel szeretnéd frissíteni a tudásodat a sémák csoportosítását illetően, akkor az első link mögött megteheted.) A könyörtelen mércék, hiperkritikusság séma lényege, a központi gondolata, hogy a tökéletes nem elég! Többet! Jobban! Még többet! Még jobban! Sőt, ha lehet, még annál is többet és jobban. Fontos, hogy ezek az utasítások belülről jönnek. Az illető azért cselekszik úgy, ahogy, mert helyesnek érzi, nem pedig azért, mert meg akar felelni a főnökének.
Családi minták
A kognitív torzítások felsorolásánál tettem egy olyan megjegyzést, hogy az összetett csoport tagjai nem feltétlenül a te fejedben alakulnak ki. Jöhetnek akár négy-öt generációval korábbról is. Valójában ezt már a korábbi szinteken is említhettem volna: az észlelési és az egyszerű torzítások ugyanúgy tanulhatók. Ha gyermekként azt látod, hogy a szüleid hajlamosak inkább a negatívumokat észrevenni, neked is a szokásoddá válhat. Ha gyakran előfordul, hogy elszigetelt eseményeket felnagyítva általánosítanak, bizony, átveheted ezt a torzítást.
