Bálint Xénia

Étkezési zavarról akkor beszélünk, ha a baba etetését, evését a szülő vagy a szakember legalább négy hétig problémásnak ítéli. S hogy mitől problémás az étkezés? Íme, néhány lehetőség.

Elképzelhető, hogy az egészen fiatal, 0-2 hónapos csecsemő nem megfelelően képes szabályozni a viselkedési állapotait. Viselkedéses állapot például az alvás, és elképzelhető, hogy a baba túlzottan aluszékony. De viselkedési állapot például az izgatottság vagy a sírás is. Egyik állapotban sem az étkezés szokott a babák figyelmének középpontjában állni.

Aztán megtörténhet, hogy a szülő-csecsemő kommunikáció csúszik el. A 2-6 hónapos baba nem vagy kevéssé mosolyog, nem veszi fel a szemkontaktust, nem gügyög. Vagy éppen csinálja, csak a szülő nem érti. Az eredmény pedig kétségbeesett etetési kísérletek sokasága és ordító gyerek.

Infantilis anorexia: A 6 hónap feletti baba nem eszik. Nem is jelzi az éhséget, talán nem is érzi. Valahogy minden jobban érdekli, mint az evés.

És vannak csecsemők, babák, akik csak bizonyos ételeket utasítanak el. Nem arról van szó, hogy a kicsi nem szereti a paradicsomot, hanem arról, hogy például egyáltalán nem hajlandó zöldséget enni. Semmilyet. Soha. Vagy csak a pépesre hajlandó ránézni, hiába elmúlt másfél éves.

Poszt-traumás étkezési zavar: A gyermek korábbi fájdalmas beavatkozást követően az etetést, evést vészhelyzetként éli meg, és védekezik ellene. (Szonda, erőszakos etetés.)

Organikus okhoz kapcsolódó nem evés: Pl. egy szívbeteg baba túl gyenge a szopáshoz. Ilyenkor természetesen az orvosi kontroll elengedhetetlen, és a legvalószínűbb, hogy biztosított.

Valójában a legtöbb gyereknek vannak olyan időszakai, amikor rosszabbul vagy alig-alig eszik, ez még nem zavar, de az lehet belőle. Így, ha úgy gondolod, hogy rossz irányba haladnak a dolgok, gyere baba/kisgyermek tanácsadásra, megelőzni mindig egyszerűbb, mint beavatkozni!