Ünnepek ünnepe


Ez nem katasztrófa, csak karácsony… de azért sok buktatója lehet, akár egyedül, akár családdal töltöd.

Ha egyedül élsz, mert még vagy már nincsen családod (vagy pl. messze élnek), fokozódhat a magányosság-érzésed.

“Mit csináljak?” – kérdezte egy huszonéves kliensem néhány éve. – “Menjek a szüleimhez? 6000 km-re laknak, és amúgy is csak veszekszenek. Vagy üljek a TV előtt, és nézzem a romantikus, nyáltól csorgó, első pillantásra szerelem filmeket? Amikor a főhős persze épp karácsonykor talál rá élete párjára. Akit persze a Mikulás segítségével szerez meg. De nekem nincs senkim, a tündérmesékben meg már nem hiszek. Esetleg elmehetek bulizni néhány hasonló sorsú ismerősömmel… á, igazából ilyen nincs is. Mindenki a barátjával/barátnőjével ünnepel. Toborozzak a Facebook-on, vagy mi?”

Vagy egy másik élethelyzet:

“62 éves vagyok, elváltam. A gyerekem a barátnőjével tölti az ünnepeket. Csak 26.-án tudnak meglátogatni, olyan hosszú a sor. A szüleim már meghaltak, a testéremmel sosem volt jó a kapcsolatom. Felhívtam egy segélyszervezetet, hogy vállalnék valamilyen önkéntes munkát, de már hetekkel korábban beteltek! Szuper. Ott sem kellek.”

Azt hiszem, a megoldás kulcsa a tervezés. Ha időben nekiállsz, találhatsz olyan mankót, amely segít átvészelni, netán még élvezetessé is tenni az év végét. Nagyon sokféle elfoglaltság, tevékenység közül választhatsz: vannak, akik felveszik a kapcsolatot rég nem látott barátaikkal, ismerőseikkel, mostanában elő-előfordul, hogy valaki befizet egy társas utazásra/ síelésre, míg mások bekészítik a kedvenc filmjeiket, könyveiket. A lényeg, hogy jobban érezd magad. Bármennyivel. Ha épp csak egy kicsivel megy, az is oké. Közben, ha rajtakapod magad, próbáld leállítani a katasztrófa-gondolataidat! Az, hogy most egyedül vagy, csupán annyit jelent, hogy most egyedül vagy. Jövőre másként is alakulhat.

Persze, az sem feltétlenül teremt egyszerű helyzetet, ha épp az első közös karácsonyra készültök a pároddal, esetleg a kisbabátokkal. Ilyenkor a legtöbben abból indulnak ki, ahogyan gyermekként töltötték az ünnepeket. Vagy meg akarják ismételni, vagy egy pillanatát sem kívánják az egésznek.

“Nem látogatok rokonokat. Hogyisne. Kiskoromban három napig rohangáltunk, egy nyugodt pillanatom nem volt, az összes rokon azzal nyaggatott, milyen lesz a félévi bizonyítványom. Az én gyerekem igazán meghitt, kiscsaládi ünnepet fog kapni a szüleivel, amikor végre megfeledkezhet az iskoláról.”

Ez rendben is van, egészen  addig, amíg a feleség nem így gondolkozik:

“Mindig is imádtam a karácsonyt. Volt olyan nagynénim vagy nagybácsim, akiket egész évben nem láttam, csak ilyenkor. Pedig jó fejek voltak. Rengeteg csokit, szaloncukrot, sütit ehettem, és nem zavartak kilenckor ágyba. Imádtam. Hogy az én gyerekem ne élje át ezt az örömöt? Frászt.”

Igen, egy párnak abban is össze kell csiszolódnia, ahogyan az ünnepeket tölti. (Az összeset!) Kit látogatnak meg és mikor? Vegyenek-e ajándékot, és ha igen, kinek? Milyen értékben? Mi legyen a menü? Ki veszi meg a fát? Mit mondjanak a gyereknek? Jézuska? Télapó? Mikulás? Apa? Anya? Az emberek nem ugyanúgy válaszolják meg ezeket a kérdéseket. Éppen ezért, időben le kell ülnötök egyeztetni, lehetőleg még az összeköltözés előtt, ha javasolhatnám, akkor a kapcsolatleltár segítségével.

Végül, lássunk néhány gondolatot arról, hogy mi történik, ha párkapcsolatban/családban élsz, de már nem az igazi… sajnos, a karácsony felerősítheti a problémáitokat. Ezek akár évek óta is halmozódhatnak, aztán az ünnepi készülődés legmeghittebbnek szánt pillanataiban… bumm! A családok össze vannak zárva, végre lehetne idejük egymásra; csak sokan ezzel már nem tudnak mit kezdeni. Ha még tekintetbe vesszük az egyéb stresszforrásokat, mint a túlköltekezés, a megszaporodó feladatok, a tágabb család… és már kész is a katasztrófa. A megoldás nem karácsonykor kezdődik, és nem is akkor végződik. Ha ez lehetséges, lépjetek időben, vegyetek részt párkapcsolati tanácsadáson!