Sématerápia: alapok


A sématerápia egy friss, nagyjából harminc éves segítő elméleti keret és módszertan az amerikai Jeffrey E. Young tollából. Eredetileg súlyos pszichés betegségek kezelésére dolgozták ki, de mára beszivárgott a pszichológiai tanácsadásba, a coaching-ba, sőt, a pop pszichológiába is. Nem meglepő, hiszen egyszerű, érthető, kreatív, és (részben vagy egészben) tökéletesen alkalmas egészséges emberek közepes vagy apróbb elakadásainak legyűrésére. De önismereti célra is.

(Technikai megjegyzés: Ha zavarna a szövegközi linkek sokasága, egyszerűen hagyd őket figyelmen kívül, és kövesd a cikkek végén található ajánlott folytatást, végigvezetlek a tudnivalókon!)

Az elmélet legfontosabb kulcsfogalma a korai maladaptív séma. Nézzük meg, szavakra szedve, hogy ez mit is jelent! Ha szükséges, olvasd át többször, fontos, hogy megértsd! 

A séma mintázatot jelent. Ide tartoznak például az olyan sztereotípiák, mint hogy az olaszok imádnak enni. Ha csupán egyszer tapasztalsz ilyet, valószínűleg nem lesz belőle séma. Másodszorra talán felkapod a fejed. Nyolcadjára pedig alapigazságként, életbölcsességként könyveled el. De az éttermi látogatásnak is van váza: köszönni, levenni a kabátot, elhelyezkedni, átböngészni az étlapot… stb. A sémák az emberi gondolkodás természetes és hasznos velejárói. Hogyan is boldogulhatnánk nélkülük? Hiszen sémák a szavaink is! (Ha azt mondom, hogy autó, rögtön érted, akkor is, ha nem részletezem. Pedig hányféle autó létezik!) Persze, a sémák gondot is okozhatnak: ha tévedésen alapulnak, ha elavultak, ha rugalmatlanok. Mondjuk, amennyiben valaki szentül hiszi, hogy az étteremben köpködéssel illik kifejezni az elégedettséget, és nem ért a megrökönyödött tekintetekből, akkor előbb-utóbb senki nem akar majd vele enni. Akkor sem, ha olyan országból érkezett, ahol így szokás.

Maladaptív: Rossz, káros, nem praktikus, az alkalmazkodást gátló.

A kettőt összegyúrva a maladaptív séma meghatározása valami ilyesmi: Tévedésen alapuló vagy éppen elavult, rugalmatlan mintázat, amely kárt okoz a birtokosának. Pl. a fenti köpködős séma.

Tekintve, hogy Young-ot a sztereotípiáknál és a tárgyak sémáinál jobban érdekli az emberek gondolkodása és érzelemvilága, szűkebbre veszi a definíciót. Szerinte a maladaptív séma: kártékony, életet keserítő kognitív és érzelmi mintázat, ami újra és újra azonos csapdába hajt.

  • Kognitív: Azt jelenti, hogy a kialakult séma áthatja a megismerést (mit veszel észre a világból), az események értelmezését, az emlékek raktározását és előhívását.
  • Érzelmi: Figyeld meg! Ha felidézel valamit, például, amikor a legutóbb étteremben voltál, és a pincér – tegyük fel – kiabált veled, rögtön jön a harag, a szomorúság… de a testi érzések, a gyomorgörcs, szívdobogás érzés is.
  • Újra és újra azonos csapda: Mondjuk, folyton kirúgnak a munkahelyedről, mert rosszul jössz ki a kollégáiddal. Vagy már a harmadik egyetemről buksz ki másfél év alatt.

Korai maladaptív séma: A fentiekhez hozzájön a korai eredet.

Összegezve: A sématerápia maladaptív sémái (18 darab) hamar elkezdenek kialakulni, aztán szépen fokozatosan rátelepszenek a gondolkodásodra, az érzelmeidre, az emlékezetedre, és akár halálodig gátolnak a felmerülő problémák adaptív (praktikus, észszerű, előremutató) megoldásában.

Képzeld el, hogy a téli mínuszokban csupán pólót és rövidnadrágot veszel, úgy mész az utcára! A legjobb, amit tehetsz, hogy visszafordulsz és felöltözöl. Ez praktikus. Ha viszont csakazért is mész tovább? Tán megrökönyödtél: Ugyan, miért csinálnál ilyen ostobaságot? Young éppen az ilyen, észszerűtlen viselkedési formák hátterét igyekszik megvilágítani. A példához visszatérve: Elképzelhető, hogy van egy un. sérülékenység-veszélyeztetettség sémád, amelyeknek központi gondolata, hogy “a világ veszélyes, a katasztrófa bármikor bekövetkezhet, én pedig kicsi és törékeny vagyok”. Hogy ki mit tekint katasztrófának, az változó. Baktériumok, vírusok, hideg, rák, rablótámadás, klímaváltozás… mind szerepelhetnek a listán, és egyáltalán nem szükséges, hogy tudományos alapjuk legyen.

Oké, de a dupla bunda jobban passzolna ehhez az elképzeléshez… Na, igen. Csavar az elméletben, hogy a viselkedés nem része a sémának! Az csupán következmény, és meglehetősen sokféle lehet. Talán a kelleténél jobban felöltözöl. Vagy egyszerűen kerülöd a hideget, úgy, hogy október és április között ki sem lépsz az otthonodból. És a harmadik út: túlkompenzálsz. (Mi! Mínusz négy? Elég az a póló!)

Az elmélet szerint a viselkedéses reakciók három típusba sorolhatók: elfogadás, elkerülés és túlkompenzálás. Persze, ezek nem kizárólagos kategóriák. Még az sem biztos, hogy bármelyik domináns lesz. A legvalószínűbb, hogy ebből is, abból is találsz, ha figyelni kezded magad. 

Miért alakulnak ki a sémák? Röviden: Mert így működik az emberi gondolkodás. Tapasztalunk és következtetéseket vonunk le. Pl., ha kisgyermekkorodban végignézed, ahogy az anyukád először csupán náthás, aztán tüdőgyulladást kap és meghal, a trauma hatására könnyedén kialakulhat benned a hit, hogy úton-útfélen szörnyű betegségek leselkednek az emberiségre! Aprócska vagy, kétéves, nem gondolkozol árnyalatokban. Baktériumokról és vírusokról sosem hallottál, a nátha és a tüdőgyulladás halálozási százalékáról pedig még kevésbé. Te csak egyetlen esetet ismersz: az anyukádét. Váratlan és érzelmileg megterhelő helyzet: az lenne a csoda, ha nem hatna rád és az apukádra, aki ezek után, nehogy megfázz alapon, harminc fokban is sapkát húz rád.

Miért maradnak fenn a maladaptív sémák, ha károsak? Mert a működésük következtében nagyon-nagyon nehezen fogsz olyan tapasztalathoz jutni, amely cáfolhatná őket.

Sématerápia, séma fókuszú tanácsadás: korai maladaptív sémáid (több is lehet) tudatosítása, gyengítése, kiiktatása különféle technikák által. (Kognitív és viselkedésterápiás módszerek, Gestalt.)

Ajánlott folytatás: Szörnyecskék az agyban