Kognitív torzítások


Tegyük fel, hogy képzeletbeli Hilda megharagszik a pasijára, mert nem kapott virágot Valentin napra. Miért is? Mert a fejében egy férfi rózsákkal és bonbonnal fejezi ki szerelmét e jeles napon. Ez valójában csak az ő elképzelése a dolgok rendjéről, nem az objektív igazság, azonban (tévesen) axiómaként (magától értetődő állítás) használja. Hamarosan aztán jön az is, hogy “Jakab már nem is szeret. Szakítani fog, percek kérdése, és bejelenti. Csoda? Egy ilyen ronda nőt!”

Telik az idő, a szakításnak semmi jele, Hilda pedig úgy dönt: megkérdezi, hogy mégis…? Jakab ekkor elmondja, hogy a legjobb barátja  autóbalesetet szenvedett, és kórházba szállítás közben meghalt. Hilda azonnal átkeretezi a szituációt. Egy csapásra elmúlik félelme és haragja, mert tudja, hogy barátjának mennyit jelentett az elhunyt, és bocsánatot kér. Aztán, egy óra múlva…

– Te, Jakab, könyörgööööm, nagyoooooon kérlek, ne menj utána!

Hilda számtalan, az életét megkeserítő (önsorsrontó) gondolkodási félresiklás iskolapéldáját produkálta, amelyeket kognitív torzítások címszó alatt szokás tárgyalni.

Ha úgy dönt, hogy pszichológushoz fordul…

– Tudatosíthatja magában azt a programot, amely Valentin napján suttogni kezdte: “Ha a férfi szereti a nőt, csokoládéval és rózsával ajándékozza meg az év legromantikusabb napján.”

– Átdolgozhatja a fenti hiedelmet, pl. valami ilyesmire: “Csak az amerikai filmek sugallják, hogy a Valentin nap akkora dolog. Három éve még azt sem tudtam, hogy létezik.”

– Önérvényesítő technikákat gyakorolhat. Hogyan érje el a rózsát Valentin napon?

– Kiküszöbölheti kognitív torzításait. Igencsak ráfér.