Alapvető szükségletek


Young és munkatársai (a sématerápiás elmélet részeként) öt csoportot írtak le. A név árulkodó: ezekre ugyanis mindenki vágyik. Egyben utal arra, hogy meglétük normális emberi jellegzetesség, és kielégülésük hiánya szenvedést okoz.

Kiszámítható fizikai és lelki törődés

Amit baba, kisgyerek, tini és felnőtt is szeretne: enni, ha éhes, inni, ha szomjas, fizikailag biztonságban és kényelemben lenni. Ölelgetés, cirógatás. (Persze, felnőttként már nem a szülőktől.)

Ez azonban kevés. Mindenkinek szüksége van arra, hogy felismerjék a szükségleteit, és megfelelően reagáljanak rá. Egy felnőttnek ugyanúgy, ahogy egy újszülöttnek. (Itt egy példa, amikor ez nem valósul meg, hiszen az anyukának az etetés az egyetlen válasza… mindenre.)

A  kiszámíthatóság egyrészről azt jelenti, hogy folyamatosan. Ha az anyukád hétfőnként empatikus és segítőkész volt, keddenként minden csekélységért ordított veled, szerdánként meg tudomást se vett rólad, akkor nem teljesítette ezt a szükségletedet. Másrészről, fontos a személyi állandóság. Ha egy gyerek gondozói félévente váltogatják egymást, esélyes, hogy megsínyli a fejlődése.

Young szerint a sémák korai életkorban, a szülők ilyen vagy olyan viselkedése következtében alakulnak ki. Ha nem adnak eleget a fentiekből (mert pl. egymás szapulásával vannak elfoglalva), akkor olyasféle gondolatok jelenhetnek meg a gyerekük fejében, minthogy “Hiába fáj, nem segítenek. Csak magamra számíthatok” Vagy: “Úgysem értenek.” Rosszabb esetben: “Senki nem ért meg.” Természetesen a baba, kisgyermek alaptermészete is számít, vannak olyanok, akik hátán fát lehet vágni, akkor is boldog emberek lesznek. Mások viszont érzékenyebbek. Lehet, hogy megérzik anyukájuk pár hetes rosszkedvét, amiért kirúgják, és máris elkezdik kifejleszteni magukban az első tartomány sémáit.

Az autonómia, kompetencia átélésének lehetősége

Az autonómia önállóságot jelent. A gyermeknek meg kell engedni, hogy döntéseket hozzon. Persze az életkorának megfelelő szinten. Pl. a kétéves maga választhassa ki, hogy a kék vagy a piros kabátját veszi fel. De azt nem érdemes rábízni, hogy belebújik-e valamelyikbe. Tizennégy évesen már igen.

A kompetencia annak az átélése, hogy valamit meg tudok csinálni. Hogy ügyes, okos, erős vagyok.

A második tartománybeli sémák annak következtében alakulnak ki, hogy gyermekként nem elégíthetted ki az autonómia, illetve a kompetencia iránti vágyadat. Kigúnyoltak, ha próbálkoztál, nem engedtek kísérletezni, mert az veszélyes, esetleg naponta ötvenszer hallgattad, hogy “A Pistike olyan ügyetlen!”. (Kapcsolódó cikk: Köszöntjük a babaegyetemen!)

Reális határok

Mindenkinek szüksége van arra – gyermeknek, felnőttnek, háziállatnak –, hogy tudja: meddig mehet el. Mit tanul meg az, akinek mindent megengednek? Vagy éppen, mit nem? Ld. a harmadik tartományt…

A gondolatok és érzelmek kifejezésének szabadsága

Igenis, szükségem van arra, hogy ellenvéleményt nyilváníthassak! Hogy nemet mondhassak! Hogy kifejezhessem az érzéseimet! Sírhassak, miután összevesztem az osztálytársammal!

Spontaneitás és játék

Mindenki vágyik a szabadságra, hogy játszhasson, nevethessen, bolondozhasson… a túlzottan szigorú szülői hozzáállás persze mindezt nem engedi. Következményként ld. az ötödik tartományt

Ajánlott folytatás: Elfogadó viselkedéses stratégia