Rogers a tanácsadásban


Carl Rogers (1902-1987) kiemelkedő hatású pszichológus volt. Személyközpontú megközelítése a segítő szakmák teljes skáláján nyomot hagyott, a pszichológiai tanácsadással pedig annyira egybeforrt, hogy mit is kezdhetne egy tanácsadó pszichológus nélküle? De egy szociális munkás is bajban lenne!

Két alapelvét emelném ki: Az egyik a valódi megértés. Ez azt jelenti, hogy a tanácsadó fejében össze kell állnia a kliense világának. Rogers leghíresebb, e célt szolgáló módszere a tükrözés. Ilyen összegző jellegű mondatokra gondolok: “Nekem úgy tűnik, hogy inkább a szakítás felé húzol.” Ha bólogatsz, akkor sikerült kihámoznom a lényeget a mondandódból, ha nem, akkor valami ilyesmit válaszolhatsz: “Jobban szeretném megmenteni a kapcsolatomat.” Én pedig újra nekifutok: “Rendben, tehát szívesen fektetnél még energiát kettőtökbe.”. És így tovább. Végül pontosan képes leszek visszaadni, amit hallottam, ez pedig egy ritka élményt nyújt neked: hogy milyen az, ha valóban odafigyelnek rád? Ha tényleg értenek?

A második alapelv a maximális elfogadás. A segítőnek valóban, minden idegszálával úgy kell tekintenie ügyfelére, mint egyedi és megismételhetetlen emberre, aki a jóra, a fejlődésre, a kiteljesedésre törekszik, és tiszteletben kell tartania az érzéseit, gondolatait, döntéseit. Tehát nem mondhatom, hogy azonnal költözz el a szüleidtől, hanem bíznom kell abban, hogy a számodra legmegfelelőbb döntést hozod majd. De az sem fér bele, hogy különféle tudattalan vágyakat és gondolatokat lássak a cselekedeteid mögé, és ha nem értesz velem egyet, azt ellenállásként értelmezzem.

A Rogers-i irányzatot figurázza ki a következő vicc:

– Nagyon lehangolt vagyok.
– Értem. Ön lehangolt.
– Semmi nem megy jól.
– Semmi nem megy jól.
– Néha úgy érzem, öngyilkos lennék.
– Úgy gondolja, öngyilkos lenne.
– Igen, és most meg is teszem!
– Most meg akarja tenni.
A kliens kiugrik az ablakon, mire a tanácsadó:
– Vouuuu… Paffffff…..

A vicc túlzó, sőt igazságtalan, a pszichológus ugyanis nem egy primitív mesterséges intelligencia, ami átírja egyes szám harmadik személybe a szavaidat! Ad absurdum, kérdez is:

– Mi történt?

– Elveszítettem a munkám. Valaki, akiről azt hittem, hogy a barátom, kifúrt. Most hogy adjam be a feleségemnek? Ikreket várunk, a nagyot meg fejlesztésre kell hordani. Hogyan fogjuk ezt bírni?

– Úgy tűnik, hogy aggódik az anyagiak miatt.

– Igen, nem régen költöztünk, hitelünk is van.

Aztán így tovább. A kliens megkönnyebbül, és kap egy kis energiát, hogy este nekiugorjon az önéletrajzának. De ha valamiért mégis eljut az öngyilkosság gondolatáig, természetesen nem hagyjuk annyiban. Kivesézzük, sőt, akár szerződést is kötünk, hogy mit tegyen, ha rátör a késztetés.

De ha kell, konfrontálunk is. Ez olyasmi, mint amit Csernus csinál, amikor közli, hogy “Ugorjon nyugodtan! Ez már a harmadik munka, amit elveszít! Mekkora lúzer!” Persze, a legtöbben ezt finomabban tennénk: “Jól emlékszem, hogy ez már a többedik állás, ahonnét elküldenek?” Így aztán beszélgethetünk arról, hogy mi lehet a gond, hogy többedszerre is így alakul. Persze, ez már túlmutat Rogersen. De hát több pszichológiai iskolát is használunk a tanácsadás során 🙂