Válogatás a Gyakorikérdések oldalról: pszichológus
Az emberek azért járnak erre az oldalra, hogy válaszokat kapjanak. Ám a hozzászólók a legritkább esetben szakértők. Éppen ezért, bőven akadnak tévedések. Lássuk egy pszichológus véleményét!
“Nagyon ki vagyok borulva, spontán elő szokott belőlem törni a sírás, akár utcán is, érdemes pszichológushoz fordulnom? Van pár bajom: gyerekkori sérelmek, magány, szociális fóbia…”
Első válasz az oldalról: “Ha csak beszélgetnél valakivel, hogy megnyugtasson, ahhoz nem kell pszichológus.”
A kérdező jobban teszi, ha pszichológushoz fordul, aki nem csak megnyugtatja, hanem segít neki túllépni a felsorolt problémákon. Néhány pszichológusokkal kapcsolatos tévhitről a linkre kattintva olvashatsz, ha pedig átolvasod a blogom sématerápia vagy tranzakcióanalízis kategóriáit, betekintést nyerhetsz a munkaeszközeinkbe 🙂
Második válasz: “Ismerkedj, barátkozz. Ne ülj folyton egyedül otthon a szabadidődben.”
Sajnos, szociális fóbiával vagy ahhoz közelítve ez ritkán megy segítség nélkül…
“El akarok menni pszichológushoz, de félek felhívni.”
Amikor e bejegyzést készítettem, még senki nem válaszolt a kérdezőnek, pedig nagyon egyszerű: írj email-t! Nekem olyan kliensem is volt, aki az első érdeklődését álnéven tette. Csak később, amikor az időpont egyeztetésére került a sor, fedte fel az igazi kilétét.
“Mindig fáj a hasam dolgozatok előtt. Menjek pszichológushoz? 16 éves lány vagyok.”
Válasz: “Nem kell. Beszélj a szüleiddel, ők majd kirángatnak ebből.”
A gyerek problémájának gyakran részei a szülők. Lehet, hogy az ő aggodalmaskodásuk, szorongásuk ragad át a lányra. Ezért nem is alkalmasak, hogy segítsenek, még ha meg is van a szándékuk.
“A pszichológusomtól mindig feltöltődve, boldogan jövök el. Ez normális?”
Válasz: “A pszichológusod egy sarlatán. Mélyre kell menni, az pedig fájdalmas.”
Bőven beleférnek az olyan időszakok mindenféle irányzat esetén, amikor jókedvűen távozol. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem minden megközelítés akar mélyre menni… (olyan értelemben, ahogy általában az emberek a mélyet szokták érteni = kellemetlen emlékek, traumák átbeszélése, újraélése)
