Az önhibáztatás margójára


A filmrészlet az Oroszlánkirály egy színpadi feldolgozásából származik. Zordon ármánykodása megöli a kis Szimba apját, a királyt, Mufaszát. A kölyök pedig elhiszi, hogy ő tehet a tragédiáról.

S hogy miért került ez a bevágás a blogba? Nos, Szimba remekül illusztrálja a “téves kontroll-jelölés” (máshol “személyesítés”) nevű kognitív torzítást. Ez a kifejezés a rendelkezésedre álló információk olyan feldolgozására utal, amelyekkel bizony batyukat pakolsz a hátadra. Jelen esetben a bűntudat batyuját. Racionálisan nézve Szimba ártatlan, hiszen nem ő, hanem Zordon tervelte ki a merényletet. A kis oroszlán azonban, nagybátyja szavainak hatására, még felnőttként is lelkifurdalással küzd majd.

Ez egy videó. Megtekintéséhez fogadd el a Youtube sütiket! Választásod mentésre kerül!

 

Ha most ezt a bejegyzést olvasod, talán te is hasonlóan jártál. Gyermekként egy traumatikus esemény kapcsán (pl. balesetben meghalt a nagynénéd, amikor épp az iskolába tartott, érted), a szüleid, nagyszüleid, tanáraid meggyőztek arról, hogy nélküled Piri néni még most is vidáman sütögetné a faluszerte híres brownie-ját. De az is elképzelhető, hogy csak apróságokban hibáztattak; azt viszont sokszor. Így, mire érettségiztél, már jól tudtad: ha valami rossz történik körülötted, az a te hibád. A jó hír, hogy ez a fajta gondolkodás “csak” megszokás, amely levetkőzhető.