Mikulások klubja: önfeláldozás séma


Emlékeztetőül: a kóros egymásra utaltság tartományban járunk. Az önfeláldozás séma birtoklója úgy gondolja, hogy érzelmeit és szükségleteit mások igényeinek kell alávetnie. Ő csak legutoljára jön. Nem a többi embertől vagy a következményektől fél; egyszerűen így tartja udvariasnak, helyesnek.

Angol elnevezés: self-sacrifice (ss).

Az önfeláldozás séma, ahogy a behódolás is, feltételes. A háttérben leginkább az érzelmi depriváció séma áll. Ez az a hit, hogy sosem fogsz fizikai törődést, meghallgatást, megértést, segítséget, jótanácsot kapni az égvilágon senkitől. Azért alakul ki, mert a szüleid mindezeket nem adták meg neked, tehát elmulasztották kielégíteni a kiszámítható érzelmi gondoskodás iránti vágyadat. A következtetés (nem feltétlenül tudatosan) gyorsan adódhat: “Talán figyelnek majd rám, ha…”

De álljunk csak meg egy pillanatra! Miért gyúrja valaki az eredeti sémáját éppen önfeláldozássá? Miért kerül a ‘ha’ után az, hogy “… kellőképpen segítőkész, nagyvonalú, önzetlen vagyok?” (És nem az, hogy “… engedelmeskedem.”) J. E. Young szerint ezt a fajta átdolgozást segíti:

– az empatikus alaptermészet (ha valaki intenzíven képes átélni mások fájdalmát)

– a szülők éretlen, gyámolatlan, passzív viselkedése (a gyermek ezért korán felnőtt szerepbe kényszerül)

– az szülők hajlamosak az érzelmi zsarolásra (“Amíg azzal a lánnyal enyelegtél, az apád elesett, és nem volt, aki bevigye a kórházba. Mentőt kellett hívnom. Így hálálod meg, hogy felnevelt?”)

A séma elfogadója egy személyben a téli és a nyári Mikulás. Mindenkinek segít: tanulni, költözködni, takarítani, a gyerekre vigyázni… pénzzel, figyelemmel. Teszi ezt azért, hogy elkerülje az önzőség vádját. (Fontos! Az ilyesfajta viselkedés háttere a feljogosítottság-grandiozitás séma túlkompenzálása is lehet.) A harag azért ott bujkál benne: “Én csak adok, adok és adok, de most, hogy nekem kellene valami, sehol senki.” Pszichológusi segítséget általában azért kérnek, mert hosszas kivizsgálás-sorozatot követően elhangzik: “A teste rendben. A lelke fáj.” Na jó, talán inkább így: “Hölgyem, önt PSZICHOSZOMATIKUS kórság gyötri. Keressen pszichiátert/pszichológust!”

Aki az elkerülő reakciókból válogat, annak legfőbb célja, hogy megússza az olyan helyzeteket, ahol adni vagy kapni kell. Ez persze eltávolítja az emberektől. Magányát általában pótcselekvésekkel (tévé) oldja.

S hogy mit művel, aki túlkompenzál? Nos, ő igyekszik a lehető legkevesebbet adni másoknak. “Nem engedem, hogy kihasználjanak!” – mondogatja. A lázas barátnője meg készítheti magának a teát. Az érintettek gyakran a családjuk nyomására keresnek pszichológust.

Ajánlott folytatás: Elismerés-hajszolás séma