Tranzakcióanalízis


A tranzakcióanalízis Eric Berne (1910-1970) amerikai pszichiáter által megalkotott személyiség és terápiás elmélet. Használata manapság annyira elterjedt, hogy ha nem is egészében, de részleteiben a legtöbb segítő gyakorlatában megjelenik.

Néhány alapvetése:

– Az emberek alapvetően okénak születnek. Ahogy Berne fogalmaz: “Minden ember hercegként vagy hercegnőként jön a világra, és az is marad, amíg a szülei békává nem változtatják.”

– Az érzelmi zavarokkal küszködő emberek alapvetően okék: teljes, intelligens, gondolkodó lények, akik képesek megérteni a problémáikat és tenni ellenük.

– Minden érzelmi zavar gyógyítható, ha rendelkezésre áll a megfelelő tudás.

– A klienssel egyenrangú kapcsolatot kell kialakítani!

– A klienssel úgy kell kommunikálni, hogy értse! (Semmi orvosi zsargon…)

Az énállapot modell

A legvalószínűbb, hogy a tranzakcióanalízis e részével fogsz találkozni, ha hozzám jársz tanácsadásra. Az énállapot a gondolkodás, az érzések és a viselkedés összefüggő együttese.

Szülői (Sz): Akkor vagy ebben az énállapotban, amikor úgy gondolkozol, érzel és viselkedsz, ahogy az életedben jelentős szerepet betöltő szülő-figuráktól tapasztaltad, konkrétan és egybegyúrva is. Mintha élne a fejedben egy belső szülő, aki a szüleid, a nagyszüleid, az alsós tanító nénid és Pista edző bá’ összesített lenyomata, annak megfelelően, ahogyan te annak idején értelmezted a szavaikat, metakommunikációjukat, viselkedésüket. Tehát hiába nem hülyéztek le sose, ha te így fordítottad le, amit csináltak. Például, hogy rendszeresen a szomszéd Annuskához hasonlítgattak. (“Nézd csak,  Annácska még csak középsős, de már tudja!”) Ebben az esetben a továbbiakban a “hülye vagy” fog zengeni benned, ha nem sikerül valami. Akkor is, ha egyszer sem használták rád ezt a szót.

Berne kétfajta szülői énállapotot különít el, az egyik az Irányító-szabályozó szülői. Ennek pozitív hozadéka, hogy a kezdetben kívülről jövő szabályok belsővé válnak; ezért lehet jobban megbízni egy ötévesben, hogy megáll a járda szélén, mint egy kétévesben. Az ötévesnek ugyanis kiforrottabb a belső tekintélyfigurája. Az ám, csakhogy irányítani, szabályozni sokféleképpen lehet: kedvesen és agresszívan, ésszerűen vagy túlzott követelményeket állítva, a másik méltóságát tiszteletben tartva vagy a jellemét kritizálva. Akárhogyan is tesznek a szülők, az jó eséllyel belemászik a gyerekeik fejébe. Így aztán kialakulhat, immár a sématerápia fogalomhasználatával a  kritikus/büntető szülői mód, a túlkövetelő szülői mód, a bűntudatkeltő szülői mód, a félelemkeltő szülői mód.

Berne másik szülői énállapota a Gondoskodó avagy Természetes szülői, aminek az alapjai örökletesek; gondolj csak arra, hogyan kezd a legtöbb ember gügyögni, ha egy csecsemő közelébe kerül. Erre aztán ráépülnek a tanult elemek, illetve a szülőfigurák jóindulatúan adott tanácsai, életbölcsességei. Ez egy olyan énállapot, aminek sok előnye lehet, ha a megfelelő helyzetben alkalmazod (a munkahelyed csak ritkán tartozik ide), illetve, ha a beépült intelmek hasznosak abban a környezetben, ahol boldogulni próbálsz. Ha nem, akkor viszont beavatkozásra van szükség. (Volt olyan kliensem, vállalkozó, aki azt tanulta a nagyijától, hogy okos embernek nem kell cégér. Vajon hogy boldogult a marketinggel?)

Felnőtt (F): Ha Felnőtt énállapotban jársz, akkor a feladataid hatékony elvégzése, a problémáid megoldása lebeg a szemed előtt. Begyűjtöd az adatokat, mérlegelsz, döntesz, a tőled telhető legmagasabb színvonalon. (Ettől persze még hibázhatsz.) Semmiképp se egy érzelemmentes robotot képzelj, de a haragod, a szomorúságod…. stb. kordában tartott és az aktuális helyzetnek szól.

Gyermeki (Gy): Ebben az énállapotban úgy gondolkozol, érzel és viselkedsz, ahogy egy kb. 4-5 éves gyermek. A stíluson van a hangsúly, nem a témákon! Lehet például a szexről beszélgetni gyermeki énállapotban, és természetesen azt sem fogod elfelejteni, hogy másnap dolgoznod kell.

További információk az eredetihez képest helyenként némi egyszerűsítéssel:

– Az énállapotokat három egymás feletti körrel, bennük az SZ (Szülői), F (Felnőtt) és a GY (Gyermeki) betűkkel szokás illusztrálni. (Ld. a fenti rajzon.)

– Ébrenléted minden pillanatában valamelyik énállapotban tartózkodsz, egyszerre egyben.

– Mindenkinek van preferált énállapota, tehát olyan, amelyben sokszor tartózkodik.

– Ideális esetben az énállapotok tudatában vannak a többieknek, és át is tudják adni egymásnak a  gyeplőt. Ha nem, ne keseredj el, ez ugyanolyan készség, mint a biciklizés; fejleszthető!

– Minden énállapot hozzáfér valamennyi emlékedhez, de egyesekre valószínűbben futnak rá, a Szülői pl. az “így szidja apa vezetés közben a többi autóst” mappára.

– Minden énállapot képes elérni a különféle készségek “velejét”, tehát biciklizhetsz Szülőiben, Felnőttben és Gyermekiben; a stílus azonban különböző (Gy-ben pl. irreális kockázatot vállalsz.)

– Minden énállapot alakítható, fejleszthető olyan irányba, hogy segítse a jóllétedet. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a Felnőtted aktív részvételével.

Tranzakcióanalízis

Tranzakciónak a kommunikáció egységét nevezzük. Két személy vonatkozásában ez egy ingert és egy választ jelent. Pl., az imént a következő párbeszéd zajlott le két szomszédom között:

XY (80 év körüli hölgy): Olyan meleg, párás idő van ma!

AB (50 év körüli férfi): Hát igen, egyre rosszabbak a nyarak.

Ezt követően mindketten a lakásukba vonultak.

Az elmélet névadó része az emberi kommunikációt vizsgálja. A fenti képen a jobb oldali személy Gyermekből üzen a másik Szülőijét célozva. A bal oldali illető azonban Felnőttből válaszol. Láthatod, hogy a nyilak metszik egymást. Ezt hívjuk keresztezett tranzakciónak. Pl.:

Jakab (duzzogva): Jaj, mit csináljak? A Gyuri ma is vegzált. (Gyermekiből-Szülőinek)

Hilda (nyugodtan): Nem is egy csoportban dolgoztok. Kerüld el. (Felnőttből-Felnőttnek.)

Jakab erre duzzogva a konyhába vonul, és megállapítja, hogy a feleségére nem lehet számítani.

Ha viszont Hilda Szülőiből reagálna, Jakab Gyermekijének felelve, akkor valahogy így alakulhatna:

Jakab (duzzogva): Jaj, mit csináljak? A Gyuri ma is vegzált.

Hilda (felcsattanva): Na, de Jakab! Ezerszer megmondtam, hogy ne szólj hozzá!

Jakab: Jól van, igazad van. Meg fogom próbálni.

Ha lerajzolnánk ezt párbeszédet, a nyilak párhuzamosan haladnának. Ez a kiegészítő tranzakció.

A TA szerint a kommunikáció egészen addig folytatódhat, amíg kiegészítő tranzakciók követik egymást. Ha viszont kereszteződés alakul ki, megakad, amíg egyik/mindkét fél énállapotot nem vált.

A tranzakció lehet nyílt vagy rejtett. Utóbbi esetben az inger és a válasz nem egy-egy, hanem két-két üzenetet hordoz. Az egyik társadalmi szintű (rendszerint F-F), a másik pszichológiai szintű (általában Sz-Gy vagy Gy-GY). Fontos, hogy a felek viselkedését elsősorban ez utóbbi határozza meg! Pl.:

Nő, akit hazakísért egy férfi, a ház előtt: Feljönnél egy teára? Istenien készítem. (Mosolyogva, kissé megnyomva az istenient.)

Férfi: Hát persze, imádom a teát!

Felületesen nézve itt Felnőtt-Felnőtt üzenetváltás folyik, a metakommunikációs jelek (pl. hangsúly) azonban felfedik, hogy a felek Gy énállapotban voltak; és megállapodtak arról, hogy ja, mehet a szex.

Játszmaelemzés

A TA szerint a játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozata, amely előre látható végkifejlet felé halad. A feleket jutalom várja: tipikusan a világképük megerősödése. Nézzük például az “És miért nem…? Hát igen, de…” játszmát! Berne ezt azonosította elsőként.

Fehér: Bajaim vannak a munkahelyemen!

Fekete: Na, mi?

Fehér: A főnököm kibírhatatlan! Ma két percet késtem, és tízet üvöltött velem! Mit csináljak, ha?

Fekete: Mondj fel. Az a nő tényleg botrány.

Fehér: Igen, jó lenne, de manapság olyan nehéz jó állást találni!

Fekete: Már régóta kacérkodsz a vállalkozással. Mi lenne, ha végre belevágnál?

Fehér: Elment az eszed! Kész öngyilkosság, a mai világban!

Fekete: Akkor beszélj Hilda főnökével.

Fehér: Igen, remek ötlet, csak az a baj, hogy még jobban utálna az a boszorka!

Ez addig folytatódik, amíg Fekete végül kifogy az ötletekből, és zavartan elhallgat.

És Fehér: Á, hagyjuk… miért is gondoltam, hogy lesz valami értelmes javaslatod?

Ez a párbeszéd játszma, mert…

– a Felnőtt-Felnőtt értekezés csak látszat, Gy-SZ beszélgetés zajlott.

– Fehér valójában nem tanácsra, hanem megerősítésre vágyott (GY énállapotban). Rajta nem lehet segíteni, és kész! S ennek újabb bizonyítéka lesz az ő nyeresége.

– Feketének, hacsak nem értelmi fogyatékos, tudnia kellett, hogy a másik egyetlen ötletét sem fogja megfogadni. Az ő jutalma, hogy hatalmas sóhajtások közepette újfent elhangozhat: “Én a lelkemet is kiteszem, és tessék, ezt kapom! Az emberek olyan hálátlanok!” Fekete valószínűleg az “Én csak segíteni próbálok rajtad…” nevű játszma bajnoka.

De vélhetőleg játszma az is, amikor hosszú email-t kapok, egy meglehetősen komplex probléma leírásával, végén a kérdéssel: Mit tehetnék? Erre az egyetlen becsületes válasz, hogy keressen fel pszichológust, pszichiátert, és járjon rendszeresen. Nagyjából öt percen belül kapom a választ: “Nincs rá pénzem.” Én ekkor mindig ajánlok néhány ingyenes vagy kedvező árú, alapítványi lehetőséget. Valamiért ezek sem jók, és a levél lezárása: “Mégis, csak egy-két tippet légyszi, hogy mit csinálhatnék?” Megismétlem az eddigieket, és felhívom az illető figyelmét arra, hogy egyebet nem tudok hozzátenni. És akkor mi következik? Jön a “Gondoltam, hogy te sem fogsz segíteni.” Szinte látom a győzelmi zászlót a másik kezében… hiszen erősödött a hite, hogy őt mindenki cserben hagyja. Erre használt engem, és nyilván a kollégáim közül jónéhányat. Vajon felnőtt énállapotból válaszolok a hasonló megkeresésésekre? Remélem. Ám ez a helyzet speciális. Hiszen képtelenség elugorni a játszmába hívás elől. Akármit teszek, akármilyen énállapotból, kudarcot fogok vallani. Ha nem válaszolok, az is megerősítés…

Sorskönyvanalízis

Erről a Sorskönyv című bejegyzésben írtam.