Emocionális (érzelmi) depriváció séma


A depriváció megfosztottságot jelent. S aki ezzel a sémával rendelkezik, az valóban hiányt él meg. Úgy gondolja, hogy eddig sem kapott, és soha nem is fog…

– fizikai törődést (ölelgetés, simogatás)

– meghallgatást, megértést

– segítséget (védelem, jó tanács)

… kapni. Egyetlen árva lélektől sem.

Angol elnevezés: emotional deprivation (ed).

A háttérben elsősorban a szülői meg nem értés áll. Nehezen tetten érhető séma, különösen, ha semmi tragédia nincs az élettörténetedben. Tehát nem volt veled rideg az anyukád, babaként vele aludhattál, ha sírtál, ölbe vett. Később a kedvenceidet főzte és elment az összes zeneiskolai fellépésedre. Mégis előfordulhat, hogy valahogy nem vette a jelzéseidet: játszani akart veled, amikor te aludtál volna, enni adott, amikor inkább ölelgetésre vágytál, nem értette, ha egyedül szeretnél lenni… stb.

Az érzelmi depriváció séma szenzitív periódusa nagyjából az első két év, ami tovább nehezíti a nyakon csípését. Hiszen erről az időszakról aligha vannak tudatos emlékeid. Nem fogod tudni felidézni, hogy amikor megijedtél vagy szomorú voltál, az anyukád veled rettegett vagy sírt, ezzel pedig megnyugtatás helyett a negatív állapotod fokozódását érte el, ördögi körbe rántva mindkettőtöket. Nem fogod tudni felidézni a mosolyszünetet, ha nem etted meg apukád tökfőzelékét, és a boldogságot az arcán, ha igen. Utóbbiak együttesét elég könnyű úgy értelmezni, hogy oké vagyok, ha szépen megeszem, és baj van velem, ha nem. Néhányan meg is fogadják az intelmet. Na most, ha őket felnőttként egy pszichológus (akihez túlsúly miatt mentek) a gyerekkorukról kérdezi, azt fogják válaszolni, hogy szuper volt, a szüleik megértették és támogatták őket. És az a helyzet, hogy adott esetben ez így is történt. Egészen addig, amíg… a feltételes szeretet/elfogadás ilyentén megnyilvánulásait azért nehéz tetten érni, mert ha szót fogadsz, akkor valóban tényleg minden rendben lesz a szüleid és közted. Megfoghatóan emlékezni erre fogsz, ráadásul őket is hiába kérdezed. Fogalmuk sem lesz róla. (Azt fogják mondani, hogy de hát ők orvoshoz vittek, hogy le tudj fogyni, és minden kiló mínuszért legót vettek neked.)

Amennyiben elfogadod a sémát, szeretetlennek és magányosnak érzed magad, legyél egyedülálló vagy élj kapcsolatban. Mivel nem közlöd az igényeidet, a többi ember pedig képtelen a gondolataidban olvasni, ez nem is meglepő. De ugyan, miért is tennéd? Úgysem értenének. Úgysem segítenének.

Ha elkerülöd, akkor azon igyekszel, hogy elkerüld a sémával való találkozásnak még a lehetőségét is. A szokásos stratégiák állnak a rendelkezésedre: különféle pótcselekvésekbe vagy függőségekbe menekülés, senkit nem engedsz közel magadhoz. Ez akár odáig is fajulhat, hogy kifejezetten ellenségesen viselkedsz azokkal, akik barátkozni szeretnének veled. Tüskéket növesztesz.

Amennyiben túlkompenzálsz, akkor érzelmileg követelődzően viselkedsz. Fegyvertárad részét képezi a sírás, a hiszti, a sértődött elvonulás, szélsőséges esetben az öngyilkossággal való fenyegetődzés. Kevésbé súlyos esetben egyszerűen mindenkitől azt várod, hogy meghallgasson és megértsen. Igen, a postástól is. És nagyon rosszul viseled, ha nem teszi. (Márpedig nem teszi.) Sőt, az érintettek a pszichológustól is többet várhatnak, mint amire kettejük szerződése szól. Zokon vehetik például, ha a pszichológus az óra végén pontosan lezárja a foglalkozást. (Hiába tudják, és a fejükkel értik, hogy a pszichológusnak is van napirendje, jön a következő kliens, mennie kell a gyerekéért… stb.)

Az Ed séma vastag és átláthatatlan falat emel közéd és a többi ember közé. Megakadályoz a valóban közeli kapcsolatok kialakításában. Éppen ezért, ha magadra ismertél, fordulj pszichológushoz!

Ajánlott folytatás: Csökkentértékűség-szégyen séma