Bálint Xénia

Mi, Hilda és Jakab, kapcsolatunk zavartalan folyása és sikere érdekében megállapodunk, hogy…

… 1-4 gyermeket vállalunk. Akkor állunk meg, ha fiunk születik.

… gyermekeink minden péntek estét a nagyszüleikkel töltik, mi pedig étterembe megyünk.

… a Szentestét a gyermekeinkkel ünnepeljük, más jeles napokon felváltva látogatjuk a családjainkat.

… fontos eseményeken (temetés, jelentősebb orvosi vizsgálat) a másik mellett a helyünk.

… Hilda beiratkozik főiskolára, amíg otthon van a gyerekekkel.

És így tovább. Mindenki fejében ott rejtőzik egy (leendő) párkapcsolatára vonatkozó szerződés-tervezet, akár tudatában van, akár nincs, bár az első randik idején tipikusan nem a gyermekvállalással kapcsolatos témák aktiválódnak, hanem mondjuk a találkozások gyakoriságáról szóló elképzelések. Nézzük meg szereplőinket kapcsolatuk első hónapjában!

Hilda:

“Minden nap találkozni akarok veled.”

Jakab:

“Rengeteg barátom van, akik fontosak nekem. Most mit csináljak, ha csak a hétvégén marad időm?”

Vagy, ha rosszabb passzban vannak:

Hilda:

“Minden normális férfi a nőjével van esténként!”

Jakab:

“Most mit pattogsz? Csak egy csaj van a társaságban, az is a Béla barátnője.”

Ha megindul az összecsiszolódás folyamata, és sikerül találkozniuk egy mindkettejük számára elfogadható ponton, akkor van esélyük arra, hogy együtt maradjanak. Ha nem, akkor tovább lépnek.

A párok nagyobbik része, csakúgy, mint Hilda és Jakab, nem egyezteti szerződés-tervezetét. Vagy csak akkor, ha már beütött a krach. Nem néznek előre. Szereplőink sem gondolták, hogy néhány hónappal az összeköltözésük után kopogtatnak az ELMŰ szerelői, és lekötik őket a hálózatról. Egyetlen csekket sem fizettek be. Hilda úgy képzelte, hogy az anyagiak rendezése férfidolog, csak éppen elmulasztotta közölni. Meg sem fordult a fejében, hogy Jakab meg éppen, hogy női feladatként tekint a számlák rendezésére. Náluk mindig az anyja intézte az ilyesmit, és Hildától is ezt várta volna. Így a postaládából kihalászott leveleket a dohányzóasztalra dobta, aztán megfeledkezett róluk.

Ha szeretnétek elkerülni, hogy új járjatok, mint írásom képzeletbeli hősei, javaslom, hogy kezdjetek beszélgetni, például a kapcsolatleltár segítségével. Melyiktek hogyan képzeli az életeteket? Ha olyan eltéréseket fedeztek fel, amelyek konkurálnak, tehát nem valósítható meg mind a kettőtöké (pl. vagy van gyermeketek vagy nincs), közös nevezőre kell jutnotok. Ehhez legalább két dolog szükséges:

• Hatékony kommunikáció: igyekezettek magatokról, a saját érzéseitekről, gondolataitokról beszélni, és ne a másikat minősíteni. A te szó használata tilos! Az objektív igazságnak tűnő megfogalmazásokat is kerüljétek. Ilyesmi nem hangozhat el: “De hát minden normális családban van egy fiú!” Így előrébb juttok: “Nagyon vágyom egy fiúgyerekre!”
• Merjetek nemet mondani, ha elfogadhatatlannak tartjátok az alkut! Ez nagyon fontos. A legtöbb esetben köthető egyezség, ha betartjátok a fenti kommunikációs fogásokat, de ha ez nem megvalósítható, akkor bizony képbe jön a szakítás. Gondold csak el: ha te nagycsaládról ábrándozol, a párod viszont átmegy a túloldalra, ha kisgyerekek jönnek vele szemben…  hogyan lehetnétek együtt boldogok? Lemondasz a szülővé válásról a partnered kedvéért?

Szerződéseteket természetesen időről-időre felül kell vizsgálnotok. Az élet zajlik, a körülményeitek, sőt, ti is, változhattok. Néha üljetek le, beszéljétek át a rég elfogadott pontokat, és módosítsátok őket, ha kell!