Pánikroham, pánikbetegség
Ha puszta érdeklődésből keveredtél ide, és még soha nem éltél át pánikrohamot, akkor csukd be a szemed, és képzeld el, mit éreznél, ha bezárnának egy ragadozó, éhes vadállat ketrecébe. Most pedig, gondold el, milyen lehet az élete annak, aki nap mint nap, a buszon, a villamoson és az utcán is hasonlókat tapasztal. A pánik szó egyébként mitológiai eredetű, oktalan rettegést jelent. Pán görög istenről kapta a nevét, aki hangokkal ijesztgette az embereket, ám veszélytelen volt.
A pánikroham különféle tünetekkel járhat:
– a megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem
– fulladás, légszomj
– szúró, nyomó, égető mellkasi fájdalom
– erős szívdobogásérzés
– ájulásérzés, szédülés
– reszketés, remegés
– kipirulás, hidegrázás
– izzadás-émelygés, hányinger
– a test idegenként való megélése
– rémület, rettegés, halálfélelem
A legtöbben tapasztalunk hasonló tüneteket valamikor az életünk során, ám ahhoz, hogy valaki pánikbetegnek minősüljön, szükséges, hogy többször is elérjék a rohamok. S hogy miként lesz az egyből sok? Nos, nézz szét a gondolkodási torzítások háza táján!
A pánikrohamokat megtapasztalni ijesztő. Nagyon is érthető, ha megpróbálod minimalizálni előfordulásuk esélyét, és kerülni a hajlamosító tényezőket. Ezzel viszont előbb-utóbb elviselhetetlenül beszűkül az élettered, talán már a munkádat, netán szülői feladataidat sem vagy képes ellátni. Lehet, hogy már agorafóbia is társul a rohamokhoz, vagy depresszió, esetleg alvászavarok. (Még tovább rontva az életedet, hiszen álmosan minden sötétebb!) Mindenképp keress segítséget, súlyosabb esetben pszichiátert! Egyébként kognitív módszertannal dolgozó pszichológust ajánlok.
