Címke: kognitív torzítások

A stressz és az ő kezelése

A stressz szó eredeti jelentése: bántani, megsérteni, szorítani. Az orvostudomány a huszadik században kezdte használni a szót, azonban kétféle értelemben: egyszerre jelentette a szervezetre ható külső körülményeket (pl.: ütés, magas hőmérséklet), illetve az e hatásokra bekövetkező testi változásokat. Selye János volt, aki szétválasztotta az okot és az okozatot; stressznek azt a választ tekintette, amit az emberi szervezet valamilyen megterhelésre ad. Ő a külső körülményt stresszornak hívta.

Könyörtelen mércék, hiperkritikusság séma

Az ötödik, aggályosság és gátlás nevű sématartományban járunk. Ha még nem ismered az elméletet, javaslom, hogy kezdd előröl az olvasást, és kövesd az ajánlott sorrendet. Ha pedig csak fel szeretnéd frissíteni a tudásodat a sémák csoportosítását illetően, akkor az első link mögött megteheted! De térjünk vissza a könyörtelen mércék, hiperkritikusság sémára! A lényege, a központi gondolata, hogy a tökéletes nem elég! Többet! Jobban! Még többet! Még jobban! Fontos, hogy ezek az utasítások belülről jönnek. Az illető azért cselekszik úgy, ahogy, mert helyesnek érzi, nem pedig azért, mert meg akar felelni a főnökének, vagy fel akar vágni a barátai előtt.

Családi minták

A kognitív torzítások felsorolásánál tettem egy olyan megjegyzést, hogy az összetett csoport tagjai nem feltétlenül a te fejedben alakulnak ki. Jöhetnek akár négy-öt generációval korábbról is. Valójában ezt már a korábbi szinteken is említhettem volna: az észlelési és az egyszerű torzítások ugyanúgy tanulhatók. Ha gyermekként azt látod, hogy a szüleid hajlamosak inkább a negatívumokat észrevenni, neked is a szokásoddá válhat. Ha gyakran előfordul, hogy elszigetelt eseményeket felnagyítva általánosítanak, bizony, átveheted ezt a torzítást.