Címke: kognitív torzítások

Kognitív torzítások

Tegyük fel, hogy képzeletbeli Hildánk megharagszik a pasijára, mert nem kapott virágot Valentin napra. Miért is? Mert a fejében egy férfi rózsákkal és bonbonnal fejezi ki szerelmét e jeles napon. Ez valójában csak az ő elképzelése a dolgok rendjéről, nem az objektív igazság, azonban (tévesen) axiómaként (magától értetődő állítás) használja. Hamarosan aztán jön az is, hogy “Jakab már nem szeret. El fog hagyni. Nem csoda! Egy ilyen ronda nőt!”

A stressz és az ő kezelése

A stressz szó eredeti jelentése: bántani, megsérteni, szorítani. Az orvostudomány a huszadik században kezdte használni a szót, azonban kétféle értelemben: egyszerre jelentette a szervezetre ható külső körülményeket (pl.: ütés, magas hőmérséklet), illetve az e hatásokra bekövetkező testi változásokat. Selye János volt, aki szétválasztotta az okot és az okozatot; stressznek azt a választ tekintette, amit az emberi szervezet valamilyen megterhelésre ad. Ő a külső körülményt stresszornak hívta.

Könyörtelen mércék, hiperkritikusság séma

Az ötödik, aggályosság és gátlás nevű sématartományban járunk. Ha még nem ismered az elméletet, javaslom, hogy kezdd előröl az olvasást, és kövesd az ajánlott sorrendet. Ha pedig csak fel szeretnéd frissíteni a tudásodat a sémák csoportosítását illetően, akkor az első link mögött megteheted. De térjünk vissza a könyörtelen mércék, hiperkritikusság sémára! A lényege, a központi gondolata, hogy a tökéletes nem elég! Többet! Jobban! Még többet! Még jobban! Fontos, hogy ezek az utasítások belülről jönnek. Az illető azért cselekszik úgy, ahogy, mert helyesnek érzi, nem pedig azért, mert meg akar felelni a főnökének, vagy fel akar vágni a barátai előtt.