Szörnyecskék az agyban


Ő itt Patrik. A fotó készítésének idején 8 hónapos baba. Figyel a nevére, kúszik, mászik, ül, feláll, kapaszkodva lépeget. Sok mindent tud már a világról, például képes azonnal felismerni egy vadiúj itatópoharat.

Mielőtt azonban folytatnánk, tudni kell, hogy ez a cikk a sématerápia alapjainak megértését szolgálja, éppen ezért, ha még nem tetted, feltétlenül olvasd el a link mögött rejlő írást. Röviden: ez egy új pszichológiai elmélet, amely az úgynevezett korai maladaptív sémákkal foglalkozik. A korai szó arra utal, hogy ezek nagyon fiatal életkorban keletkeznek. A maladaptív jelentése: rossz. Kicsit hosszabban: az alkalmazkodást, boldogulást nem szolgáló.  A séma pedig… nos, térjünk csak vissza Patrikra és az itatóra!

A baba első tapasztalata a csőrös pohárkával valami ilyesmi volt:

A második pedig ilyen…

 

Az egyik rózsaszín, a másik kék, az egyik kisebb, a másik nagyobb. A fülük is más. Mégis. Patrik egy szempillantás alatt használatba veszi a harmadik, fekete és sokkal hosszúkásabb poharát. Hogyan tudja ezt megtenni? Úgy, hogy kialakult az agyában az itatópohár séma. Ettől kezdve pedig az anyag és a forma apróbb eltérései nem számítanak. Az emberi agy így működik: sémákat alkot, nem csupán, hogy megkönnyítse, hanem, hogy lehetővé tegye a világban való tájékozódást. S hogy milyen volna az életünk nélkülük? Képzeld csak el! Nem mondhatnánk, hogy “Az asztalon…”, hanem: “Keresd azon a tárgyon, ami négylábú és lap van a tetején!”. Jaj, mégsem! Mert azt is el kellene magyarázni, mi az, hogy tárgy,  mit jelent a láb és mi a lap. Idegőrlő lenne 🙂

De egy baba nem csak a tárgyakról tanul. Hamar kapizsgálni kezdi azt is, mire számíthat a körülötte élő felnőttektől. Megetetik, ha kell? Tisztába teszik? Játszanak vele? Ölelgetik? Vagy egész nap rá se hederítenek? Netán kiabálnak vele, rázzák, verik? Ez utóbbiak bizony kikövezik az utat egy olyan világkép felé, amelyben az emberi kapcsolatok a bántással egyenlők. Valamikor egy pszichológus talán meg is nevezi majd: íme, a bizalmatlanság-abúzus séma.

S a következmények?

Röviden: a séma ezerkarú polip-szörnyként telepszik gazdája agyára. Befolyásolja a figyelmét, az észlelését, a gondolkodását és az emlékezetét.

Hosszabban:

 

Ez a rajz arról szól, hogy két ember másként értelmezi ugyanazt a látványt. Előfordul olyan hétköznapi történésekkel is, mint hogy a pénztáros rosszul ad vissza. Szerencsés esetben az érintett betudja a frontnak. Vagy a hosszú munkaidőnek. Az éhségnek. A boltvezető rossz kedvének. Na, nem akkor, ha a bizalmatlanság-abúzus szörny uralja a fejét! Mert akkor a nyilvánvaló magyarázat, hogy “Megint át akartak ejteni!”. Düh és szomorúság kíséri a megfejtést.

És a szörnyeteg folytatja: még hozzábiggyeszt ezt-azt az eseményről szóló emlékhez. Valahogy így:

Kiemelés, aláhúzás, felkiáltójelek sokasága. Lehet, hogy évente egyszer történik meg, a séma mégis elintézi, hogy az a 100 Ft hiány legyen minden emlékek leghangsúlyosabbika, leghozzáférhetőbbike. Ez azt jelenti, hogy minden alkalommal be fog ugrani az érintettnek, amikor boltba megy, vagy szóba kerül a téma. A magyarázattal együtt, akkor is, ha téves. A szörny pedig hízik és hízik…

Miről olvasnál szívesen? (Az IP címedet látni fogom, mást nem...)

Ha tetszett, oszd meg!