Kudarcra ítéltség séma


Ismétlésül, a J. E. Young által leírt sémák olyan önsorsrontó gondolkodásbeli és érzelmi információ-halmazok, amelyek újra és újra ugyanabba a csapdába hajtanak. A kudarcra ítéltség például örökös halogatásba.

A séma lényege az a gondolkodásodat és érzelmi életedet uraló hit, hogy elbuktál (elsősorban az iskola, a karrier, a pénz vonatkozásában), és ez így is marad. Örökre. Saját megítélésed szerint buta és tehetségtelen vagy. Nem is csoda, hogy lemaradtál a kortársaidhoz/házastársadhoz képest.

Angol elnevezés: failure to achieve (fa).

A háttérben több ok is állhat. Lehetséges például, hogy valamilyen képességzavarral (pl. diszlexia) küzdöttél iskolás korodban. Ezek a gyermekek gyakran már az óvodában kilógnak a társaik közül, és ez nekik is feltűnik. Egy kis általánosítás, és már készen is van a következtetés: “Én még nem értem, mennyi ötből kettő, de a Jocó, a Klári, a Zsófi, a Feri meg a többiek igen. Hülye vagyok.” Éppen ezért, ha kiderül, hogy gyermeked esetleg disz… vagy figyelemzavar-veszélyeztetett, azonnal meg kell kezdeni a fejlesztését! Emellett olyan területe(ke)t kell találnod a számára, ahol sikeres lehet. Ha pedig elkezdi önmagát negatív kategóriákba sorolni, a legjobb, ha pszichológust is keresel neki. Fiad/lányod így megtanulhatja, hogy bár bizonyos területeken valóban gyengébb, mint mások, ez csak annyit jelent, hogy ő pl. lassabban olvas, és nem azt, hogy butább, ügyetlenebb és értéktelenebb.

Más esetben semmi gond az illető képességeivel (úgy általában), csak éppen rossz területet választott/választottak neki. Az emberek nem egyformák, és nem azonos potenciállal indulnak egy-egy szakmában. Én pl. sosem tudtam volna bekerülni építész szakra; biztosan elbuktam volna a rajz alkalmassági vizsgán. Ötödszörre is. Ez azonban nem jelenti, hogy mindenre alkalmatlan volnék. Amennyiben ezt hinném, irreálisan gondolkoznék, amit ki kellene küszöbölnöm, ha le akarnék számolni a kudarcra ítéltség sémámmal. (Példa volt, nem tartom magam érintettnek.)

Persze, ennél a pontnál számtalan kérdést feltehetünk:

  • Hogyan köt ki valaki egy olyan pályán (vagy miért vágyik egy olyan életútra), amire esetleg alkalmatlan? A szülei erőltetik, mert szeretnék, hogy a legidősebb fiuk folytassa a családi vállalkozást? Vagy zongoristát akarnak faragni a botfülű kislányból, mert az anyuka erről álmodott, de neki nem sikerült?
  • Miért tolódik el valakinek a gondolkodása az általánosítás és a címkézés irányába? Pl. mert a gyermek leutánozza a szüleit. (Mintakövetés.) Vagy az édesapa gúnyos megjegyzéseket tesz, amikor fia hibát vét az olvasásban: “Jaj, nem igaz már! Ilyen ostoba lennél?”. Ezek a negatív megjegyzések persze beégnek.

A séma elfogadói számára természetes, hogy ők kevésbé okosak és ügyesek, mint mások. Ez az alapértelmezett világképük. Sajnos, alig akad olyasmi, ami megcáfolhatná a hitüket. Ezek az emberek ugyanis a legtöbbször valóban sikertelenek. A kudarc örökös réme önbeteljesítő jóslattá válik: a feltételezés, hogy úgyis elbuknak, megakadályozza őket, hogy egyáltalán nekiugorjanak pl. az álláskeresésnek; így persze bennragadnak egy számukra nem megfelelő, rosszul fizető állásban. Csoda, ha a volt-évfolyamtársaik elhúznak mellettük pénzben és státusban is?

Az elkerülő megküzdési stílust választók mindent megtesznek, hogy ne kelljen szembesülniük a kudarcra ítéltség sémájuk negatív gondolataival és érzéseivel. Kerülik a társaságot, nem mennek el az osztálytalálkozózóra, különféle indokokkal halogatják a feladataikat. (Így, ugye, nem kell szembesülniük az “úgysem fog menni” bénító mantrájával; na, meg a hozzá kapcsolódó feszültséggel sem.)

A túlkompenzálók bezzeg elébe mennek a kihívásoknak. Nagyon is. A lelkük mélyén ugyan meg vannak győződve arról, hogy ők alkalmatlanok – de, talán, ha gőzerővel hajtanak, akkor végre másként lesz. Este tízkor is az irodádban ülsz? Átvállalod a munkatársaid feladatait? Elképzelhető, hogy a kudarcra ítéltség séma űz. Ez azonban akkor is csapda, ha a munkáltatódnak tetszik, és jutalmaz is érte. A veszélyek pedig: kiégés, az emberi kapcsolataid lemorzsolódása.

A pszichológiai tanácsadás célja, hogy a lehető legsikeresebb legyél, és annak is gondold magad. A folyamatnak része lehet a képességfejlesztés, az általánosításaid és címkézéseid kiküszöbölése, a számodra megfelelő karrier út felfedezése, az erősségeid és gyengeségeid tudatosítása, elfogadása. 

Miről olvasnál szívesen? (Semmilyen adatod nem kerül rögzítésre!)

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂