Kedves Irányítóközpont!


Tranzakcióanalízis tudorai, beware! A cikk alapja egy szokásostól eltérő értelmezés. (Amennyiben viszont még sosem hallottál az elméletről, kérlek, olvasd el, ami a link mögött található.)

Kedves Irányítóközpont! Felnőtt módból írok neked. Azt szeretném kérni, hogy legközelebb, amikor a főnököm kritizál, ne küldj vissza Gyermeki énállapotba. A továbbiakban az ötéves elmém helyett Felnőttként szeretném átgondolni a helyzetet, és a józan ész talaján megválaszolni Béla felvetéseit. Hálás kössz! Eszter voltam.

Valahogy úgy képzelem, hogy kezdetben, a születés után csaknem kizárólag a Gyermeki énállapot létezik. Ez a mód sajátosan, sokszor a racionalitást mellőzve gondolkozik. Számára természetesek az ilyesfajta láncok: “Aha, szóval anya szerint a fiúk nem sírnak.” Értem. Tehát, ha sírok, nem szeret. Hát akkor csendben leszek. De miért is szoktam sírni? Mert szomorú vagyok. Vagy, ha félek. Következtetés? Soha nem mutathatom ki az érzéseimet! Soha! Azonnal írok a Központnak. Kézben kell tartanom ezt az ügyet!”

Kedves Irányítóközpont! Én vagyok az, a Kisjocó! Figyelj szépen, mert életbevágó dologról kell beszélnünk! Nekem adod a kormányt, amikor bármiféle érzelem kezdene formálódni a Kisjocóban, érted? Én majd intézkedem, hogy senki ne tudja meg! Hiszed vagy sem, de érzelem = halál. Úgy bizony! Sajnálom, de egy ilyen fontos dolgot nem bízhatok arra a Józsefre, aki az ötödik szülinapomon jelent meg, és olyan zavaró okoskodásokkal tömi a fejem! Hát tudod, miket gondol? Hogy anya úgyse fog árvaházba adni! Méghogy kilogikázta? Ekkora marhát. Éppen ezért, ismétlem, az enyém a vezetés, ha érzelmekről van szó! Punktum. Punktum. Punktum. A Kisjocó.

És az Irányítóközpont szót fogad. Kisjocó mondjuk 6 esztendős, a Felnőttje, József, még éretlen… a Gyermekijének hat év előnye van. Az áthangolás természetesen elvégezhető, de nehéz fába vágja a fejszét, aki nekiugrik! A Felnőttnek hetekig, hónapokig, évekig kell győzködnie a Központot.

Kedves Irányítóközpont! Sára vagyok, Felnőttként jelentkezem. Tudod, az a helyzet, hogy amikor a gyerekem rossz jegyet hoz haza az iskolából, üvöltök vele. A fejéhez vágom, hogy folytassa csak így, takarítókra is szükség van! Ahogy annak idején az apám az enyémhez. Nekem akkor nagyon rossz volt, ráadásul átgondoltam, és úgy hiszem, ezért rettegek a vizsgahelyzetektől a mai napig. Kiokumláltam, hogy legközelebb, de csak a fontosabb tárgyak esetében, inkább megkérdezem: Mi a baj? Hogyan segíthetnék? A rajzzal, énekkel meg a kémiával békén hagyom. Kérlek, engedd, hogy Felnőttben maradjak, amikor Juci elém teszi a kettes dolgozatát. Üdv, Sára.

Később, amikor elérkezik a helyzet:

Kedves Irányítóközpont! Jucus itt áll, sír. Egyes lett a matek témazárója. Csak emlékeztetni szeretnélek: Felnőttben kívánok maradni! Sára.

Szedjük össze, hogy milyen feladatai lehetnek a pszichológiai tanácsadásnak (a modell szerint)!

  • A problémá(ka)t okozó helyzetek összegyűjtése
  • Az egyes énállapotok beazonosításának gyakorlása, hogy kiderülhessen: tipikusan mikor és hol jársz
  • Új gondolkodási, érzelmi és viselkedési minták kidolgozása
  • A Központ áthangolása a Felnőtt révén, ha szükséges, annak fejlesztésével, megerősítésével
  • Hozzásegíteni téged ahhoz, hogy Gyermekiben is érvénytelenítsd káros elméleteidet (ld. fentebb), így csökkentvén e mód folyamatos próbálkozását, hogy visszaállítsa a Központ működését a régibe

Miről olvasnál szívesen? (Semmilyen adatod nem kerül rögzítésre!)

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter/Google oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂