Válogatás a Gyakorikérdések oldalról: pánik


Az emberek azért járnak erre az oldalra, hogy válaszokat kapjanak. Ám a hozzászólók a legritkább esetben szakértők. Éppen ezért, bőven akadnak tévedések. Lássuk egy pszichológus véleményét!

“Néha előjön a pánikbetegségem, főleg munkában. Megyek pszichológushoz jövő héttől, valaki addig tudna tippeket adni, hogy mitől múlik el hamarabb? Hirtelen elönt a forróság, bepánikolok, rám jön az ájulásérzet. Borzalmas.”

Első válasz az oldalról: “Nyugtatót tudsz ilyenkor bevenni. Mérd meg a vérnyomásod, ha hőhullámod van, mert valószínű, hogy magas. A pulzusod is. Ha igen, gyógyszer kell.”

Nos, a nyugtatóknak komoly hátrányai vannak. Ezért nagyon-nagyon megfontolandó a használatuk! Másrészt, nem derül ki, hogy a kérdező járt-e orvosnál. Addig inkább ne ellenőrizgesse a vérnyomását meg a pulzusát, (egyik sem feltétlenül magas pánikroham esetén), csak az hiányzik, hogy rákattanjon…

Második válasz: “Nekem néha a szívem nagyon bepörög ilyenkor, és alig kapok levegőt, menni alig tudok. Igaz, ez csak pár másodperc, ilyenkor általában már beveszek egy fél bétablokkolót vagy sürgősségi vérnyomáscsökkentőt.”

Ne vegyél be ilyen gyógyszereket orvosi javaslat nélkül! Lehet (bár nem biztos), hogy a kérdezőnek okkal írták fel, ez az ok azonban nem szükségképpen áll fenn nálad is.

Negyedik válasz: “A pszichológus majd biztos fog tanítani különböző módszereket a pánik leküzdésére.”

Ez így van, de azért érdemes tudni, hogy az alkalmak nem elsősorban a fellépő rohamok lecsendesítésének módszertanáról szólnak. Inkább a megelőzés lesz a figyelem fókuszában.

A többi ajánlás nagyjából rendben van: figyelemelterelés, hideg vizes arcmosás, annak tudatosítása, hogy pánikrohamod van (nem pedig) infarktusod.

“Pánikbetegség! Mi segíthet? Talán pszichiátriai bentfekvés?”

Első válasz: “Bentfekvés semmit nem segít. Telenyomnak úgy, hogy nem tudsz magadról, és csak rosszabb lesz.”

Felesleges bármiféle bentfekvésben gondolkozni. Nem azért, mert telenyomnak, hanem, mert a pánikbetegség nem indokolja. Valamilyen antidepresszáns használatát viszont meggondolhatod, ha akadoznak a mindennapjaid, pl. nem tudsz bejárni dolgozni, tanulni.

Hatodik válasz: “El kell kerülni azokat a helyzeteket, amik előidézik a tüneteket.”

Szép, szép. De ha neked metróval kell munkába menni? Amúgy is teljesen abszurd, hogy kizárj az életedből egy fontos közlekedési eszközt. Nem az elkerülés a cél! Hanem, hogy képes legyél komolyabb rosszullétek nélkül kilépni az utcára, repülőre, buszra szállni, teljesíteni az iskolában, randira menni…

Utolsó válasz: “Könnyedén ronthatsz az állapotodon, ha pszichológushoz fordulsz, gyógyszereket szedsz, vagy még rosszabb: pszichiáter. Se a tanácsadás, elemzés, se a kémiai beavatkozás nem hasznos.”

Hát akkor mi legyen? Mert azt nem írta le a válaszoló… abban viszont igaza van, hogy a bogyóktól ne várj csodát. Ez nem az a fajta betegség, amiből passzív hozzáállással (tehát, hogy egy gyógyszerre bízod magad) kilábalsz. Inkább a gondolkodásod átgyúrásán, a kognitív torzításaid kiiktatásán át vezet az út.

Miről olvasnál szívesen? (Semmilyen adatod nem kerül rögzítésre!)

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂