Világomat egy képen


Ahogy a kisokosban is olvashattad, pszichológusként a küldetésem: összerakni a világodat, átlátni a működését, majd tükröt állítani eléd. Nézzük, mi történik a gyakorlatban!

Sokszor kérem a hozzám járó férfiakat és nőket, fiatalabbakat és idősebbeket, hogy rajzoljanak egy képet. Nem szó szerint – elég fejben –; a lényeg, hogy a címe: felfogásom az életről.

Tegyük fel, hogy valaki olyan képet alkot, amelyben ő maga középen áll, bárányként, de farkas álruhában, a lap többi részén pedig vicsorgó farkasok hada. Hogy mi derül ki ebből? Valószínűleg nem szakmabeliként is nyilvánvaló; azért nézzük meg, méghozzá a sématerápiás irányzat mentén. Röviden: ez a modell éppen ezekkel a rajzokkal foglalkozik. A szerzők lényegében összegyűjtöttek sok száz alkotást, és csoportokba rendezték őket. A mi farkasos képünk például a bizalmatlanság-abúzus kategória egy példája.

Na, de mi a helyzet, ha az illető még hozzáteszi: ő mellesleg egy fekete bárány (az álruha mögött). Ez akár a társas izoláció-elidegenedettség kategória megnyilvánulása is lehet. (Egy rajz több csoportba is kerülhet.)

De vegyünk egy másik képet! Az élet akadálypálya, magas gátak sorozatával. A versenyzők alig-alig képesek megugrani őket. És aki kiesik… az bizony meghal. Az alkotó: 30-as férfi, a legkisebb kudarcra is pánikrohammal reagál. S hogy ezt a rajzot hová lehetne sorolni? A legvalószínűbb: elismerés-hajszolás.

És egy harmadik mű: bal oldalt jókedvű, mosolygós emberek tömege, jobb oldalt, tőlük távol, a kliens. Megint csak: társas izoláció elidegenedettség. Netán: elhagyatottság-instabilitás.

Aztán: a kliens apró, körülötte a többi ember hatalmas óriás. Hmmm. Csökkentértékűség-szégyen?

S hogy mindez miért probléma?

Nos, azért, mert a fenti világképek elválasztanak a kielégítő, intim emberi kapcsolatoktól, illetve a munkahelyi sikerektől. Milyen lesz az élete annak, aki folyamatosan azt feltételezi, hogy mások úgyis becsapják őt? És annak, aki abban él, hogy ő ügyetlenebb, butább, csúnyább másoknál? Vagy, aki napokig sír a legapróbb kritika miatt?

Na, de nézzük, mihez is kezd közös erővel pszichológus és kliense a fentiekkel. Nagy vonalakban: igyekszünk barátságosabbá formálni a képet. A világ nem csupán farkasokból áll; vannak szép számban fehér, sárga, kék és fekete bárányok, némelyikük álruhában, mások nyíltan vállalva. Vannak olyanok, akiket megesznek, míg mások remekül boldogulnak, mert képesek megvédeni magukat. Anélkül, hogy farkasként pózolnának. Tehát: a kliens tanulja meg vállalni, hogy ki is ő valójában. Hiszen a többi bárány csak így ismeri fel. Ezzel párhuzamosan muszáj neki is kifejlesztenie magában a tényleg rosszindulatú emberek detektálásának képességét. És még: eszközöket kell találnia, amelyekkel védekezhet a lehető legtöbb vicsorgó és báránybőrbe bújt farkas támadásával szemben.

Ha tetszett, oszd meg!