Email-ben feltett kérdések 2.


“25 éves vagyok. Sok területen dolgoztam már (recepció, vendéglátás, adminisztráció… stb). Érettségim van és OKJ cukrász. Belevágtam az egyetembe is, de abbahagytam, anyagi okok, meg az elhelyezkedéssel kapcsolatos bizonytalanságok miatt. Mostanában a sport és az egészséges étkezés foglalkoztat. Merre induljak? Esetleg tanulnom kellene valamit? A lényeg, hogy olyat, amivel tuti lesz állásom.”

Gyakran kapok hasonló kérdéseket email-ben, s kivétel nélkül azt válaszolom, hogy felelőtlenség volna ennyi információ alapján bármit is hozzáfűznöm. Gondold csak meg! Ebből az üzenetből még az sem derül ki, hogy a küldője férfi vagy nő, különösen, ha a csipkebogyo126 (kukac) akarmi.akarmi címről ír.

És ami még hiányzik…

–Hol él az illető? Ausztráliában? A Karibi térségben?

– Melyik munkáját mennyire élvezte?

– Mik voltak a váltás okai?

– Milyen egyetemre járt? Mennyi idő után hagyta abba? Melyik tantárgyakat szerette? Melyeket utálta? Egyáltalán, ment neki?

– Ha esetleg ismét egy felsőoktatási szakkal kacérkodik: elég jó volt az érettségije, van esélye bejutni? Vagy újra neki kell ugrania a középiskolás anyagnak? Vannak-e többletpontjai?

– Mennyi időt lenne hajlandó tanulással tölteni? Anyagilag ezúttal belefér?

– Ha mégis inkább a munkapiac felé húzna, mi jár a fejében?

– Tud-e angolul, németül… milyen szinten? Vállalná-e, hogy megtanul?

– Mennyire ért a számítógéphez?

– Mi a fontos neki a leendő munkájában?

– Mik a fizetésbeli elvárásai?

– Pontosan mi az, ami érdekli a sportban? A baseball? A személyi edzőség? A sportriporterkedés?

– Hát az egészséges étkezésben?

– Egyáltalán, milyen ember a levélíró? Milyen a személyisége? Milyenek a képességei?

– Miért ragaszkodik ennyire a biztoshoz?

– Esetleg volt már hosszabb ideig munkanélküli? Vajon mi lehetett az oka?

– Technikailag ide tartozik, bár az igen válasz valószínűtlen: hajlandó lenne vállalkozni?

Továbbá: nincs olyan egyetemi vagy OKJ-s szak, amivel tuti lesz állása! Persze, bizonyos területeken könnyebb elhelyezkedni, pl. informatika, de a siker ott sem garantált!

És még: tényleg rábízná a sorsát egy idegenre, akiről legfeljebb egy fényképet látott, és aki legfeljebb nyolc mondatnyi információval rendelkezik róla? Lehet, hogy az üzenet küldője az “És miért nem, hát igen de…” játszma egy variánsával próbálkozik? Ebbe, segítőként, nem szabad belemennem.

Egy komplett tanácsadás karrier témában tipikusan 6-8-szor 60 perc! Csak a fenti kérdések körüljárásával elmenne az első két foglalkozás. S a lényeg, a közös gondolkodás, még hátra volna.