Sérülékenység-veszélyeztetettség séma


E séma alapgondolata, hogy a világ veszélyes. Kifejlesztője és alkalmazója egy horrorfilmben él, ahol úton-útfélen baktérium-szörnyecskék, szívhalál, sztrók, villámcsapás és mindenféle borzalmak leselkednek rá.

Angol elnevezés: vulnerability to harm (vh).

Kialakulásának egyik útja a trauma. Gyermekként végignézted egy hozzátartozód betegségét és halálát, netán egyetlen pillantás alatt történt a tragédia: baleset. Az orrod előtt. Másik lehetőség, hogy semmi ilyesmit nem éltél át, de a szüleid úgy viselkedtek, mintha csak idő kérdése volna. Anyukád sírva rohant feléd, ha öt percet késtél a karate-óráról hazafelé? Telepakolta a táskádat fertőtlenítővel? (Amikor a főiskolai kollégiumba készültél?) A harmadik út, hogy a szüleid maguk is e sémával rendelkeztek/rendelkeznek, és mást sem hallgattál/hallgatsz, mint hogy: “Te jó Isten, leépítések a cégnél! Mehetünk a híd alá!” “Te jó ég! Megvágtam a kezem! Tetanusz oltást, de izibe’!” “Istenem, olyan furán kattog a szívem!” És így tovább: Úristen, Úristen. Ilyen körülmények között csaknem lehetetlen, hogy kialakuljon egy általában vett biztonságérzeted.

Ha elfogadod a sérülékenység-veszélyeztetettség sémát, akkor az életed merő rettegés. Esetleg azon kapod magad, hogy a hipochondriáról vagy a pánikbetegségről szóló diagnózisodat olvasgatod.

Ha elkerülöd, nem mész olyan helyekre, melyeket veszélyesnek ítélsz. (Szélsőséges eset: agorafóbia.) Netán különféle rítusokat fejlesztesz ki, hogy védve légy. Ez akár kényszerbetegség formáját is öltheti. (“Nem érhet baj, ha huszonötször kezet mosok.”)

S hogy mi történik, ha túlkompenzálsz? Itt leírtam.

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂