Sérülékenység-veszélyeztetettség séma


E séma alapgondolata, hogy a világ veszélyes. Kifejlesztője és alkalmazója egy horrorfilmben él, ahol úton-útfélen baktérium-szörnyecskék, szívhalál, sztrók, villámcsapás és mindenféle borzalmak leselkednek rá.

Angol elnevezés: vulnerability to harm (vh).

Kialakulásának egyik útja a trauma. Gyermekként végignézted egy hozzátartozód betegségét és halálát, netán egyetlen pillantás alatt történt a tragédia: baleset. Az orrod előtt. Másik lehetőség, hogy semmi ilyesmit nem éltél át, de a szüleid úgy viselkedtek, mintha csak idő kérdése volna. Anyukád sírva rohant feléd, ha öt percet késtél a karate-óráról hazafelé? Telepakolta a táskádat fertőtlenítővel? (Amikor a főiskolai kollégiumba készültél?) A harmadik út, hogy a szüleid maguk is e sémával rendelkeztek/rendelkeznek, és mást sem hallgattál/hallgatsz, mint hogy: “Te jó Isten, leépítések a cégnél! Mehetünk a híd alá!” “Te jó ég! Megvágtam a kezem! Tetanusz oltást, de izibe’!” “Istenem, olyan furán kattog a szívem!” És így tovább: Úristen, Úristen. Ilyen körülmények között csaknem lehetetlen, hogy kialakuljon egy általában vett biztonságérzeted.

Ha elfogadod a sérülékenység-veszélyeztetettség sémát, akkor az életed merő rettegés. Esetleg azon kapod magad, hogy a hipochondriáról vagy a pánikbetegségről szóló diagnózisodat olvasgatod.

Ha elkerülöd, nem mész olyan helyekre, melyeket veszélyesnek ítélsz. (Szélsőséges eset: agorafóbia.) Netán különféle rítusokat fejlesztesz ki, hogy védve légy. Ez akár kényszerbetegség formáját is öltheti. (“Nem érhet baj, ha huszonötször kezet mosok.”)

De mi történik, ha túlkompenzálsz? Itt leírtam hosszabban is, és ha követted az ajánlott olvasási sorrendet, emlékezhetsz: ők azok az emberek, akik készakarva fricskát mutatnak a veszélynek.

Ajánlott folytatás: Kudarcra ítéltség séma