Bálint Xénia

A második tartomány (károsodott autonómia és teljesítőképesség) első eleme. Összegezve, ebben a csoportban az a hited károsodik, hogy képes vagy hatékonyan létezni e világban. Szokás ezt is önbizalomhiánynak nevezni, de másról van szó, mint a csökkentértékűségnél. Gyakorlati teendőkre és ne általános emberi kvalitásokra gondolj; megfoghatóbb, így egyszerűbben kiküszöbölhető.

A  séma magja, hogy egyedül inkompetens, vagyis alkalmatlan vagy… mire is? Háztartást vezetni, ellátni a gyereket, csekkeket feladni, taxit rendelni, kicserélni egy villanykörtét, dönteni bankszámla-csomagod megszüntetéséről, késsel enni, megetetni a macskát, bankkártyával fizetni, letölteni egy alkalmazást, távolsági busszal utazni… stb.

Angol név: dependence-incompetece (di).

A háttérben olyan szülők állnak, akik nem hagyják, hogy gyermekük az életkorához igazodó felelősséget vállaljon. Féltik, rosszul mérik fel a képességeit, esetleg praktikus szempontok vezérlik őket. (“Én gyorsabban végzek, minek vacakolnánk?”) Vagy képtelenek átengedni a kontrollt. (“Úgyis csak az a jó, amit magam csinálok!”) Mindennek természetesen hangot is adnak, ha nem is szó szerint, de nonverbálisan (pl. fintorgás) biztosan.

Ha elfogadod a sémát, akkor kisebb-nagyobb mértékben akadozik hétköznapi feladataid ellátása. Ha mégis nekiugrasz, az eredmény kétséges, hiszen azon túl, hogy tényleg semmi gyakorlatod a főzésben, ügyintézésben… stb., még szorongsz is. Tán még az apukádat is hallod, amint éppen üvöltve szapul, mert kiöntötted a tejet. Ezért aztán hagyod a fenébe az egészet (és pl.: koszban élsz), vagy ami esélyesebb…

“Egyedül vagyok! Kicsi vagyok! Segítsetek Vuknak a kisrókának!” Tehát, mint egy gyámolatlan gyermek, folyamatosan az anyukádnál, egy barátnődnél vagy a házastársadnál kulcsolsz. Előbb-utóbb találsz olyat, aki intézkedni fog: szerelőt hív, vasal, házi feladatot ír a gyerekkel. Elkísér a bankba, vonatjegyet vásárol, ellenőrzi, hogy befizetted-e a gázszámlát. Szerződés-kötés egyedül? Soha! Összegezve: másoktól függesz. Dependens vagy.

Ha elkerülöd a sémát, akkor választhatsz a link mögött leírt stratégiák közül; de a legvalószínűbb, hogy távol tartod magad az olyan helyzetektől, ahol valami újat kellene elsajátítanod. Jogosítvány? Ugyan, dehogy! Vagy legfeljebb majd… hiszen, ha belevágnál, az olyan gondolatokkal (és a kapcsolódó félelem-érzettel) járna, hogy te erre úgysem vagy képes…

A séma túlkompenzálói büszkék arra, hogy mindent egyedül oldanak meg. Miért? Miért kérnének segítséget bárkitől is? Hiszen a gyerek, a meny, a beosztott úgyis elrontja.

Ha változtatni szeretnél, és hozzám fordulsz, első körben a viselkedésterápiás eszköztárra számíts. Jelenleg nem tudod, tényleg nem tudod, hogyan kell… (ld. a fentieket). Az egyetlen adaptív (megfelelő, előremutató) hozzáállás, ha fokozatosan, lépésről-lépésre, megtanulod. A mindennapi élethez szükséges feladatok elvégzéséről van szó; kevéssé valószínű, hogy ne tudnád elsajátítani, amit kell. Ha valamilyen oknál fogva mégsem, akkor alternatívákat kell keresned. Lehet, hogy csakugyan antitalentum vagy a vezetéshez, és nem éri meg az energiabefektetés, de attól még nem várhatod, hogy valaki állandóan fuvarozzon ide-oda. Meg kell oldanod egyedül, méghozzá szorongás nélkül.

Ajánlott folytatás: Sérülékenység-veszélyeztetettség séma