A csodálatos paripa


Egy öreg kínainak csodálatos fehér lova volt. Sokszor kínáltak vagyonokat, de csak nem adta el. Egy napon aztán hiába keresték az állatot. A szomszédok sopánkodtak, hogy:

– Te bolond, miért nem adtad a lovadat? Sejthetted volna, hogy el fogják lopni!

– Nana, ne túlozzunk. Csak annyit tudunk biztosan, hogy az állat nincs az istállóban, minden más a ti ítéletetek.

A szomszédok kinevették, ám a ló két hét múlva hazatért. 12 csodálatos, vad paripa társaságában. A falusiak ismét összegyűltek, és megkövették az öreget:

– Igazad volt, nem balszerencse, hanem áldás ért!

– Nana, csak annyi történt, hogy lett 13 állatom. Honnét tudhatnám, hogy ez mi? Szerencse? Balsors?

És lám. Az öreg fia megpróbálta betörni a legvadabb lovat, de leesett, eltörte a lábát, és sánta maradt.

– Ó, mi lesz most veled? – így a falusiak. – Ki fog neked segíteni, amikor magatehetetlen leszel?

– Nana, hová szaladtok? A fiam alig tud járni, ez minden. De hogy baj-e?

Az emberek már csak legyintettek. És akkor kitört a háború, és besorozták a fiúkat. Kivéve azt az egy sántát. A többiek sosem jöttek vissza, de az öregnek megmaradt a gyermeke. Jó vagy rossz? Hmmm.

Ez a mese amellett foglal állást, hogy nem a helyzet számít (az olyan, amilyen), hanem, ahogyan gondolkozol róla. Találhatsz olyan alternatívát, amely megnyomorít, és olyat is, amely segít a továbblépésben. Egyszerűbben: van, aki képes meglátni a strandolás alternatíváit a tengerparton, ha szakad az eső, míg más egész héten azon kattog, hogy tönkrement a nyaralása. Ki érzi jobban magát?

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂