Elkerülés


Ha olvastad ezt az írást, akkor tudod, hogy a viselkedés nem része a sémának. Az csupán reakció. J. E. Young három csoportba sorolta a lehetőségeket: elfogadás, elkerülés és túlkompenzálás. A középső azt jelenti, hogy változatos eszközökkel biztosítod: ne kelljen szembesülnöd a séma által keltett gondolatokkal és negatív érzésekkel.

Ehhez világképtől függetlenül remek eszközt nyújtanak a különféle függőségek. Alkohol, kábítószer, Xanax, tévé, számítógép. Biztosan nem fogsz a félelmeiden rágódni, miközben az ellenséget lövöd. (Mértékkel űzve egyébként figyelemelterelés a neve, és szuper stresszcsökkentő.)

Kevésbé súlyos esetben nem menekülsz általános érzelmi sivárságba vagy munkamániába, de igyekszel minden olyan helyzetet kivédeni, amely a számodra kellemetlen gondolatok és érzések felerősödésével járna. A csökkentértékűség-szégyen séma esetében például nem szólalsz fel egy megbeszélésen, a verseidet meg hét lakat alatt őrzöd. Úgyis butaságot mondanál, a műveid meg vacakak. Semmi szükséged arra, hogy mások is rájöjjenek, és a képedbe vágják.

A bizalmatlanság-abúzus séma kerülése esetén nem létesítesz bizalmi kapcsolatokat. Hogyisne! Folyamatosan rágódhatnál azon, mikor érkezik már az a (be)csapás… de az is kiváló lehetőség, ha meggyőzöd magad: az emberek igenis megbízhatók. És nem látod meg, ha farkas kerül az utadba.

A sérülékenység-veszélyeztetettség séma kerülésére egyszerű mód, ha nem kapcsolod be a tévét és nem olvasod a híreket (ekkor el sem jutnak hozzád az olyan információk, mint hogy lezuhant egy repülő). Súlyosabb esetben pecsétes papírod lesz agorafóbiádról. Ugyan, hogyan is léphetnél ki a lakásodból? Ébresztő! Veszély!

A lényeg, hogy a séma körül forog az életed, bár más módon, mint ha pl. túlkompenzálnál.

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter/Google oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂