Alapvető szükségletek


Young és munkatársai (a sématerápiás elmélet részeként) öt alapvető szükséglet-csoportot írtak le. A név árulkodó; ezekre ugyanis minden ember vágyik.

Kiszámítható fizikai és lelki törődés

Amit baba, kisgyerek, tini és felnőtt is szeretne: enni, ha éhes, inni, ha szomjas, fizikailag biztonságban és kényelemben lenni. Ölelgetés, cirógatás (persze, felnőttként már nem a szülőktől).

Ez azonban kevés. Mindenkinek szüksége van arra, hogy nyitott fülekkel hallgassák. Hogy megértsék. Segítségre. Jótanácsra. Védelemre.

A  kiszámíthatóság azt jelenti, hogy folyamatosan, és lehetőleg ugyanattól a néhány embertől.

Young szerint a sémák korai életkorban, részben a szülők ilyen vagy olyan viselkedése következtében alakulnak ki. Ha nem adnak eleget a fentiekből (mert pl. egymás szapulásával vannak elfoglalva), akkor olyasféle gondolatok jelenhetnek meg a gyerekük fejében, minthogy “Hiába fáj, nem segítenek. Csak magamra számíthatok” Vagy: “Úgysem értenek.” Rosszabb esetben: “Senki nem ért meg.” S az eredmény? Az első tartomány sémái.

Az autonómia, kompetencia átélésének lehetősége

Az autonómia önállóságot jelent. A gyermeknek meg kell engedni, hogy döntéseket hozzon. Persze az életkorának megfelelő szinten. Pl. a kétéves maga választhassa ki, hogy a kék vagy a piros kabátját veszi fel. De azt nem érdemes rábízni, hogy belebújik-e valamelyikbe. Tizennégy évesen már igen.

A kompetencia annak az átélése, hogy valamit meg tudok csinálni. Hogy ügyes, okos, erős vagyok.

A második tartománybeli sémák annak következtében alakulnak ki, hogy gyermekként nem elégíthetted ki az autonómia, illetve a kompetencia iránti vágyadat. Kigúnyoltak, ha próbálkoztál, nem engedtek kísérletezni, mert az veszélyes, esetleg naponta ötvenszer hallgattad, hogy “A Pistike olyan ügyetlen!”.

Reális határok

Mindenkinek szüksége van arra – gyermeknek, felnőttnek, háziállatnak –, hogy tudja: meddig mehet el. Mit tanul meg az, akinek mindent megengednek? Vagy éppen, mit nem? Ld. a harmadik tartományt…

A gondolatok és érzelmek kifejezésének szabadsága

Igenis, szükségem van arra, hogy ellenvéleményt nyilváníthassak! Hogy nemet mondhassak! Hogy kifejezhessem az érzéseimet! Sírhassak, miután összevesztem az osztálytársammal!

Spontaneitás és játék

Mindenki vágyik a szabadságra, hogy játszhasson, nevethessen, bolondozhasson… a túlzottan szigorú szülői hozzáállás persze mindezt nem engedi. Következményként ld. az ötödik tartományt

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂