Elfogadás


Tegyük fel, hogy működik benned egy erős csökkentértékűség-szégyen séma! Ennek magja az a hit, hogy kevesebbet érsz, mint mások. Talán már azt is tudod, hogy a viselkedés sosem része a sémának; az csak reakció. (Ha nem, akkor kérlek, hogy kattints ide, és olvasd át, akár másodjára is, az alapokat!) Jelen írásban azzal foglalkozunk, hogy mi történik, ha valaki elfogadó megküzdési stílust használ. Ezt sémánként kell vizsgálni. A csökkentértékűség séma esetében például azt jelenti, hogy az illető belenyugszik, hogy ő csúnya, nem vonzó, buta, szerencsétlen… és átéli a kapcsolódó szomorúságot és szégyenkezést is. Mit tippelsz? Elmegy fogfehérítésre vagy fodrászhoz? Hozzá illő, az előnyös adottságait kiemelő ruhákat vásárol magának? Dehogy. Miért is igyekezne? Hiszen rajta nem lehet segíteni.

Vagy, ha egy másik példát nézünk: akinek elhagyatottság-instabilitás sémája van, annak mély meggyőződése, hogy – inkább előbb, mint utóbb – úgyis el fogják hagyni. Így állandóan keresi a jeleket, amelyek erre utalnának. A barátnője külön töltött estére vágyik? Ébresztő! Holnap úgyis bejelenti, hogy vége! Gondolatkísérlet gyanánt tegyük fel, hogy téved, és kiegyensúlyozott, sémáktól nagyjából mentes partere semmi ilyesmit nem forgat a fejében, sőt, fontos számára a kapcsolat. A kérdés, hogy meddig fogja tudni elviselni a másik szemében a rettegést, a fájdalmat, a könnyeket, ha néhány órát a kollégáival szeretne tölteni? Hogy hiába biztosítja barátját a szerelméről, süket fülekre talál? Ó, nem. Egészséges személy nagy eséllyel kilép az ilyen kapcsolatból. (Ezzel, akaratán kívül, megerősíti az exe sémáit.)

De van itt még egy érdekes jelenség, ami szintén elfogadó megküzdési reakció. Ez pedig a pofonok lényegében tudatos bevállalása, sőt, akár a keresése is. Az illető tudja, racionális pillanataiban mindenképp, hogy szeretőként rosszak az esélyei a holtomiglan-holtodiglanra, mégis házas partnerbe bolondul bele. Újra és újra. Meg újra. És bizony bevonódik érzelmileg. És kegyetlenül fáj neki közben is, utána is. De hát mit tehetnék? mondja. –  Szeretem. Hogy mi lehet ennek a külső szemmel nézve furcsa viselkedésnek az oka? Young szerint hajlamosak vagyunk olyan személyeket szimpatikusnak találni, megszeretni őket, akik aktiválják a sémáinkat, míg azokat, akik nem, unalmasnak látjuk. Tanácsadói tapasztalatom alapján ezt meg tudom erősíteni.

Ajánlott folytatás: Elkerülés