A párok négy típusa


Vitális párok (4 pont)

Dr. David Olson kutatásai szerint a legboldogabb párok azok, akik a kapcsolatuk minden területén összeillenek egymással, tehát hasonlók. S ha most felhördülsz, hogy “de hát az ellentétek vonzzák egymást!”, akkor – vizsgálatok alapján – nincs igazad. Képzeljük el a következő párost:

Rita: Családcentrikus, három gyermekre vágyik. Szívesen dolgozik, de úgy gondolja, hogy sokkal fontosabb a férje, a gyerekei. Szabadidejében a szüleivel találkozik. Türelmes, nyugodt, befelé forduló.

Misi: Szerinte a gyermekvállalás még ráér, 35 alatt gondolni sem akar rá. Egy utódot szeretne, hogy mindent meg tudjon neki adni. Szabadidejében sportol: fut, biciklizik. A családi költségvetést külön kasszán képzeli el, és szeretné, ha felesége nem ülne otthon egy évnél többet, miután megszületik a gyermekük. Aktív, energikus, lobbanékony ember.

Azt hiszem, Rita és Misi komoly problémákra számíthat, akkor is, ha mindketten kiválóan  kommunikálnak. Ellenben, egy vitális pár hasonlóan gondolkozik az életről, a szexről, a gyermekvállalásról; sőt, a temperamentumuk is közel áll egymáshoz. Tehát: nyugodtat a nyugodthoz!

Harmonikus párok (3 pont)

Ezek a párok alig különböznek a vitálisaktól. Gyakran a szülői szerep területén akadnak nehézségek, melyeket általában jól kezelnek. Illetve, sokszor előfordul, hogy azon a bizonyos “rózsaszín ködön” keresztül látják a másikat. Ez azonban előbb-utóbb eltörik, és nem minden pár éli túl.

Tradicionális párok

Ha visszatérünk a fenti példához, Ritánk valószínűleg boldogabb lenne egy tradicionálisan gondolkozó férfival. (Tehát, aki a női és a férfi szerepeket a hagyományos értelemben fogja fel.) Általában egyetértenek a szülői kérdéseket illetően, a család és a barátok kapcsán, de erősen inog a lábuk alatt a kommunikáció, a konfliktuskezelés és a pénzügyek.

Feszült párok

Szinte a kapcsolat minden területe hiányosságokat mutat, a pár apróságokból is képes végeláthatatlan vitát gerjeszteni. Talán a szexualitás működik közöttük; sajnos, ha az életükben olyan időszak adódik, amikor ez megfeneklik (pl. gyermekszülés után), garantáltak a problémák. Felmérések szerint az ilyen pároknak csupán 11%-át találjuk együtt a házasságkötésük után 3 évvel.

Ha úgy ítéled meg, hogy az utolsó csoportba estek, ne ess kétségbe! Ha mindketten elszántak vagytok, változtathattok a helyzeten! Elsősorban egyéni tanácsadással, mindkettőtöknek külön-külön, más szakemberrel. Ennek az egyik oka a rendszerint már súlyos, kétségbeejtő helyzet. A felek gyakorlatilag alig bírnak egy fedő alatt megmaradni. A másik, hogy legtöbbször az egyéni problémák vezetnek oda, hogy ennyire elmérgesedik a helyzet. (Pl. kommunikációs hiányosságok, önismereti gondok, szerhasználat, különféle traumák.)