Kapcsolati szerződés


Mi, Hilda és Jakab, kapcsolatunk zavartalan folyása és sikere érdekében megállapodunk, hogy…

… 1-4 gyermeket vállalunk. Azután állunk meg, hogy fiunk születik.

… gyermekeink minden péntek estét a nagyszüleikkel vagy babysitterrel töltik, mi pedig étterembe megyünk.

… a Szentestét a gyermekeinkkel ünnepeljük, más jeles napokon felváltva látogatjuk egyikünk, illetve másikunk családját.

… fontos eseményeken (temetés, jelentősebb orvosi vizsgálat, munkahelyi party) a másik mellett a helyünk.

… Hilda beiratkozik főiskolára, amíg otthon van a gyerekekkel.

És így tovább. Mindenki fejében ott rejtőzik egy (leendő) párkapcsolatára vonatkozó szerződés-tervezet, akár tudatában van, akár nincs, bár az első randik idején tipikusan nem a gyermekvállalással kapcsolatos témák aktiválódnak, hanem mondjuk a találkozások gyakoriságáról szóló elképzelések. Nézzük meg szereplőinket kapcsolatuk első hónapjában!

Hilda:

“Minden nap találkozni akarok veled.”

Jakab:

“Rengeteg barátom van, akik fontosak nekem. Most mit csináljak, ha csak a hétvégén marad időm?”

Vagy, ha rosszabb passzban vannak:

Hilda:

“Minden normális férfi a nőjével van esténként!”

Jakab:

“Most mit pattogsz? Csak egy csaj van a társaságban, az is a Béla barátnője.”

Ha megindul az összecsiszolódás folyamata, és sikerül találkozniuk egy mindkettejük számára elfogadható ponton (mondjuk heti 3 közös este), akkor van esélyük arra, hogy együtt maradjanak. Ha nem, akkor tovább lépnek. Lehet, hogy eleve képtelenség volt, amire vállalkoztak, lévén túl nagyok az elképzeléseik közti különbségek, de megtörténhet, hogy egyikük vagy másikuk a későbbiekben is hasonlóan jár. Háromszor, négyszer, tízszer. Ilyenkor valószínűleg erős maladaptív séma áll a háttérben.

A párok nagyobbik része, csakúgy, mint Hilda és Jakab, nem egyezteti szerződés-tervezetét. Vagy csak akkor, ha már beütött a krach. Nem néznek előre. Szereplőink sem gondolták, hogy néhány hónappal összeköltözésük után kopogtatnak az ELMŰ szerelői, és lekötik őket a hálózatról. Egyetlen csekket sem fizettek be. Hilda úgy képzelte, hogy az anyagiak rendezése férfidolog, csak éppen elmulasztotta közölni. Meg sem fordult a fejében, hogy Jakab meg éppen, hogy női feladatként tekint a számlák rendezésére. Náluk mindig az anyja intézte az ilyesmit, és Hildától is ezt várta volna. Így a postaládából kihalászott leveleket a dohányzóasztalra dobta, aztán megfeledkezett róluk.

Amikor hőseink szembesültek azzal, hogy az áram visszakapcsoltatása bizony drága mulatság lesz, veszekedni kezdtek. Másnap folytatták. Hangosabban. Negyednap már a két évvel korábbi sérelmeiknél tartottak. Amikor tanácsadásra jelentkeztek, már a szakítás szélén álltak. Jakab dobozolta a holmijait. Végül aztán sikerült megírniuk és elfogadniuk egy mindkettejük számára tartható kapcsolati szerződést. Ez életük minden lényeges vonatkozására kiterjedt. Az anyagi kötelezettségekről szóló egyik pont például így hangzott “Mi Jakab számlájáról, csoportos beszedéssel rendezzük az áram- és gázszámlát. A közös költséget Hilda fizeti, csekken.”

Ha szeretnétek elkerülni, hogy új járjatok, mint írásom képzeletbeli hősei, javaslom, hogy kezdjetek beszélgetni. Melyiktek hogyan képzeli az életeteket? Ha olyan eltéréseket fedeztek fel, amelyek konkurálnak, tehát nem valósítható meg mind a kettőtöké (pl. vagy van gyermeketek vagy nincs), közös nevezőre kell jutnotok. Ehhez legalább két dolog szükséges:

  • Hatékony kommunikáció: igyekezettek magatokról, a saját érzéseitekről, gondolataitokról beszélni, és ne a másikat minősíteni. A te szó használata tilos! Az objektív igazságnak tűnő megfogalmazásokat is kerüljétek. Ilyesmi nem hangozhat el: “De hát minden normális családban van egy fiú!” Így előrébb juttok: “Nagyon vágyom egy fiúgyerekre, kérlek, tartsd tiszteletben.” Ne feledd, a normális nagyon szubjektív fogalom: gondolkodás teszi azzá… (Ld. a cikk második felét!)
  • Merjetek nemet mondani, ha elfogadhatatlannak tartjátok az alku valamely részét! Ez nagyon fontos. A legtöbb esetben köthető egyezség, ha betartjátok a fenti kommunikációs fogásokat, de ha ez semmiképp nem megvalósítható, akkor bizony képbe jön a szakítás. Gondold csak el: ha te nagycsaládról ábrándozol, a párod viszont átmegy a túloldalra, ha kisgyerekek jönnek vele szemben…  hogyan lehetnétek együtt boldogok? Le tudsz mondani a szülővé válásról a partnered kedvéért?

Szerződéseteket természetesen időről-időre felül kell vizsgálnotok. Az élet zajlik, a körülményeitek, sőt, ti is, változhattok. Néha üljetek le, beszéljétek át a rég elfogadott pontokat, és módosítsátok őket, ha kell! Akár párkapcsolati tanácsadó segítségével.

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂