Szorongásos nyavalyák


Ugye jól ismered a hirtelen rád törő félelmet?

Valószínűleg igen. Ez az az érzés, amikor megijedsz. Ha például úgy tűnik, hogy valaki meg fog támadni az utcán, mert agresszív testtartással, üvöltözve rohan feléd. Természetes, hogy félsz, nem vitás. Az ehhez hasonló helyzetekben tested “harcolj vagy menekülj” üzemmódba kapcsol: felkészülsz arra, hogy üss, rúgj vagy szaladj. Szerencsés esetben a veszély elmúltával tested megnyugszik, az életed pedig visszatér régi medrébe. Ha mégsem, esetleg elindulhatsz a poszttraumás stressz szindróma felé vezető úton: ilyenkor újra és újra átélheted az eseményt, rémálmaid lehetnek, szorongással tölthet el, ha végig kell menned az utcán, ahol megtámadtak. Ingerült, nyugtalan, vagy éppen fásult lehetsz.

De mi történik akkor, ha ott is veszélyt látsz, ahol valójában nincs? (Legalábbis nagyon kicsi a valószínűsége.) Elfoghat például szorongás a sarokban csücsülő pók láttán, esetleg párizsi nyaralásod alkalmával nem mersz felmenni az Eiffel toronyba. Ezt hívjuk fóbiának: félelmeid ilyenkor egy jól körülírható tárgy vagy helyzet kapcsán bukkannak elő. S hogy milyen következményekkel kell számolnod? Attól függ. Egy városban a kígyófóbia aligha okoz problémát. Ha tudatosítod magadban, hogy semmiféle racionális oka nincs a rettegésednek (pl. egy ártalmatlan siklótól) máris léptél a megoldás felé.

Két olyan fóbia létezik, amely viszonylag gyakori, és biztosan, nagy mértékben rontja az érintettek életminőségét. Az egyik az agorafóbia. Ők azok, akik kerülik a zsúfolt utcákat, a bevásárló központokat, a tömegközlekedést, sőt, súlyos esetben az s előfordulhat, hogy képtelenek elhagyni az otthonukat. A másik a szociális fóbia: az ettől szenvedő emberek elsősorban a nyilvánosságtól félnek: előadást tartani, mások előtt enni… stb. De olyannal is találkoztam, aki egyetemi tanulmányai során legfeljebb akkor szólt társaihoz, ha kérdezték. Szerencsére, a leggyakrabban nem ennyire szélsőséges a helyzet. Általában olyanok keresnek fel, akik messze nem felelnek meg a diagnosztikai kritériumoknak, de félénkségük miatt elszigetelődnek. Sokszor találunk sémákat a háttrében.

És mi a helyzet, ha nem tudod pontosan megfogalmazni, mitől félsz, csak éppen állandó szorongásban telnek a napjaid? Ha állandóan aggodalmaskodsz, és nem tudsz szabadulni a negatív gondolataidtól? Ha már fizikai tüneteket produkálsz? Fáj a gyomrod, a fejed, a hátad? Lehet, hogy aludni sem tudsz már. Ebben az esetben feltétlenül kérj segítséget, mert ráléptél a generalizált szorongás felé vezető gyorsforgalmi útra. Érdemes lenne lehajtani, ahogyan ez a lány a lány tette.

A hosszú ideig tartó és/vagy nagyon erős szorongásérzés pánikrohamok formájában is kicsúcsosodhat. Ilyenkor heves szívdobogást, a végtagok bizsergését, légszomjat, verejtékezést, hideg-meleg hullámokat, reszketést, mellkasi fájdalmat, fulladást, szédülést tapasztalhatsz. Helyes, ha első lépésként orvoshoz fordulsz, mert ki kell zárni a szervi problémákat. Ha nem is írja elő, ajánlom az inzulinrezisztencia vizsgálatot (a szénhidrátháztartás zavarát mutatja ki), illetve, ha nő vagy, ellenőriztesd a nemi hormonjaidat (FSH, LH, estradiol, prolaktin a ciklus harmadik napján, progeszteron és prolaktin a huszonegyedik nap körül) is. Amennyiben minden negatív, számolj a lehetőséggel, hogy bizony pánikrohamod volt. Ha nem ismétlődik, akár el is felejtheted; ha igen… nos, akkor lépned kell.

Akármelyik probléma is az, amelyik érint, javaslom az autogén tréning és a pszichológiai tanácsadás kombinációját. Az első a tested megnyugtatását szolgálja, a második a stresszhelyzetek megfelelő kezelésére tanít. (Egyik esetben sem kell nyugtatót vagy antidepresszánst szedned!)

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂