Pozitív pszichológia


A pszichológiáról sokan feltételezik, hogy az a “betegeknek” való, és a hiányra/rosszra összpontosít. Ez talán igaz bizonyos irányzatok esetén, ám az utóbbi két évtizedben új megközelítés vette át a terepet: a pozitív pszichológia.

Két nagy alakja, Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály így fogalmazott: “Úgy véljük, hogy a pozitív emberi tevékenység pszichológiája fejlődése során tudományos megértésre talál, és hatásos beavatkozást fog jelenteni az egyének, családok és közösségek gyarapításához.” Forrás itt. (ENG)

A pozítív pszichológiai kutatók a jóval foglalkoznak:

De vajon hogyan épült be mindez a gyakorlatba?

Egyrészt, a témák. Keress csak rá bármelyik pontra, garantáltan találsz az adott területre szakosodott segítőket. (Pszichológus, coach, tréner, természetgyógyász… stb.)

Másrészt, egyfajta hozzáállásként. A kliens nem beteg. Legfeljebb elakadt, de még az sem biztos. Sokszor csak szeretne még jobb anya, apa, férj, feleség, tanár, főnök, sportoló… lenni.

Harmadrészt, egyfajta módszertani irányvonalként. Pl. tegyük fel, hogy észreveszem: kliensem mimikája szegényes. (Ez gondot szokott okozni a munkahelyen és a magánéletben is.) Több út közül is választhatok, amennyiben az illető úgy dönt, hogy ennek változnia kell. Az egyik, hogy nekiállok vele gyakoroltatni a különféle érzelmekhez tartozó arckifejezéseket. A másik, hogy a pozitív pszichológia jegyében megtalálom és felhasználom egy erősségét. Ilyen lehet például, hogy remekül rajzol. Ekkor házi feladatként kaphatja, hogy fessen különféle érzelmeket átélő arcokat. Előbb-utóbb ő maga fogja a tükör előtt próbálgatni, ami nem is olyan régen még csak a vásznon létezett. (Ezzel végül is rákanyarodik az első útra, de mivel élvezetes tevékenységen keresztül teszi, észre sem fogja venni a göröngyöket.)

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂